Hát eljött az utolsó nap. Mit ne mondjak, el tudnék tölteni itt néhány hetet (esetleg hónapot...). Ma egy lazább napot tartottam. Sokáig aludtam. Már amennyire ez lehetett, mert a szomszéd úgy csukja be minden reggel az ajtaját, hogy holt tuti, hogy az egész épület felébred rá. Na, sebaj.

Szóval lazára vettem a figurát, és csak 9 után indultam el. Innen nem messze, a hegyen van egy vár, az volt az első célpont. Hangulatos kis utcákon felkutyagoltam, miközben ismét megállapítottam, hogy itt minden útkereszteződés mind a négy sarkán legalább egy-egy kávézó van. Mi több, teljesen mindegy, hogy reggel, dél vagy este van, legalább 3-4 ember mindegyikben ücsörög. Az egyikben minden reggel (ma kivételével, merthogy ma később indultam) ott ült egy meglehetősen terjedelmes úriember, szivarral a kezében. Ráadásul még azt sem lehet mondani, hogy az idősebb, nyugdíjas generáció tölti a fél napját ezeken a helyeken, mert igen vegyes korosztályú a vendégsereg. Nem is turisták, mert ezen a környéken nem nagyon sok van belőlük, hanem helyiek. 

Visszatérve a várhoz. Szóval a kanyargós utcákon felkutyagoltam a dombtetőre. Mint kiderült, a vár egy körbekerített parkban található. Hosszú lépcsőn kellett felkaptatni, félúton azt hittem, mentőre lesz szükségem, mert alig kaptam levegőt. Amikor felértem, az egész öböl ott volt az orrom előtt: a hajók, a tengerpart, a város, a katedrális és az összes egyéb templom tornya.

A jegyirodában egy meglehetősen undok nőszemélytől megvettem a jegyet, aztán irány a vár.

A vár homlokzata.

Nagyon helyes, tornyos jószág. Valamikor a 14. század elején építették. Kör alakú, körben tornyokkal és bástyákkal megerősítve, bent pedig egy oszlopos udvar van.

A vár belső udvara

A földszinti termekben múzeum van, amely Palma történetét mutatta be. Nem volt annyira érdekes. 

Az emeleten először egy kis kápolnát néztem meg. Érdekes félköríves alaprajza van az épület kör alakjához igazodva. A következő helyiségekben volt néhány római emlék: szobrok, edények, sírfeliratok. Az egykori tróntermet manapság esküvőkre használják. A vörös bársony baldachin alatt nem trónszék állt, hanem egy kis asztal meg bársonypárnácskák, ahová az ifjú pár letérdelhet.

A toronyba, pontosabban a vár tetejére is fel lehetett menni. Csodás volt a kilátás a környékre: a hegyek, a tenger, a kikötő, a város - meseszép minden!

Kilátás a vár tetejéről az öbölre.

Miután mindent körbefényképeztem, lemásztam a toronyból. Még egyszer körbenéztem minden szinten, aztán elhagytam a várat.

Végigsétáltam a kis kanyargós utcákon egészen a sarki kínai boltig. Mert kérem szépen kínai bolt az itt is van. Ugyanúgy mindent árul, mint otthon, még a jellegzetes kínai szag is megvan a boltban. Azért tértem be ide, mert kinéztem magamnak egy Mallorcás fürdőlepedőt.

Ezek után lementem a partra, végigballagtam a parti sétányon, elsétáltam a katedrális mellett, aztán bevettem magam az óváros kis utcácskáiba.

Az óváros egyik kis tere.

Egy téren megtaláltam azt az épületet, ami annak idején a templomos rendé volt. Sajnos magántulajdonban van, úgyhogy nem látogatható. Eléggé elhanyagolt állapotban volt az épület, és sajnos más nem is maradt meg azok közül az épületek közül, amik annak idején a rend tulajdonában voltak.

Ezt követően találtam egy kolostort, ahova sajnos nem lehetett bemenni, pedig a temploma meseszép volt kívülről, már a partról kiszúrtam a tornyát. Ezt követően a kis utcácskákon eljutottam a Szent Ferenc bazilikához. A valamikori ferences rendi templom ma egybe van építve egy iskolával. Iszony ricsaj volt a kertben, amikor megérkeztem. Valószínűleg ebédre készülhettek a nebulók, mert leginkább a sóska főzelékre emlékeztető illat járta be az egész épületet és környékét.

A bazilika mesés. Legalább olyan szép, ha nem szebb, mint a katedrális. Aranyozott orgona, aranyozott szószék és aranyozott, hatalmas oltár. Színes üvegablakok, az egyiken pont besütött a nap és ettől a falon színes szivárvány jelent meg. 

A templom után elindultam vissza a partra. Menet közben betértem egy kávézóba és vettem magamnak egy szendvicset. Ez volt a legjobb, amit eddig ettem, talán mert ez nem a turistáknak készült (ezen a részén a városnak szinte csak helybeliekkel találkoztam). A kenyér friss volt, a sonka isteni, emellett volt benne sajt és paradicsom is. Egy közeli parkban elmajszoltam a szendvicset, miközben élveztem a park csendjét, aztán irány a part. Ezért is vettem a fürdőlepedőt. Szépen leterítettem egy nyugis helyen - meglehetősen gyéren voltak az emberek odalent -, aztán leheveredtem és olvastam, vagy éppen szunyókáltam. Isteni volt! Bele se merek gondolni, hogy a mai 35 fok után holnap már legalább 20 fokkal kevesebben lesz részem...

Az öböl

Aztán valamikor 4-5 körül jött egy felhő, ami nem igazán akart elmenni, így összeszedtem magam, és visszaballagtam a szállásra.

Becsomagoltam mindent és viszonylag korán lefeküdtem, mert másnap nyolcra kellett a reptéren lennem.