A beígért zivatarból nem lett semmi, hála a jó égnek. Mi több, egy árva, kósza felhő sem volt az égen egész nap, isteni jó idő volt közel 30 fokkal. 

Azért a ma reggel kicsit másképp nézett ki, mint a tegnapi. Iszony nyüzsi volt az utcán, amikor elballagtam a buszpályaudvarra. Üzletek nyitva, munkába siető emberek, gyerkőcök egyenruhában masíroztak a suliba.

A buszpályaudvar zseniálisan néz ki, iszony jól ki van táblázva - de szerintem ezt már említettem a korábbi mallorcai utibeszámolómkor. Azóta tovább fejlesztették a dolgokat, sokkal átláthatóbb a buszhálózat rendszere, a  menetrendeket mindenhova kitűzték és még ingyenes wifit is biztosítanak, hogy letöltsd magadnak vagy rákeress, hogy honnan, mikor indul a járatod, mi több a tarifa is fel van tüntetve.

A busz kb. félig volt tele, amin meglepődtem, hiszen ez a járat visz ahhoz a nagy barlanghoz, amit én már korábban megnéztem. Lehet, hogy az érdeklődök a korábbi járattal mentek.

Én Porto Cristóig vettem a jegyemet, merthogy ennek közelében van még egy barlang. Pontosabban két kicsi egymás közvetlen közelében. A buszút eseménytelenül telt, olajfák és citromfák meg a nagy semmi mellett húztunk el. Gyors járat volt, meg sem álltunk Porto Cristóig.

A buszról leszállva rögtön betértem az információs bodegába, merthogy a begyűjtött szórólapon nem volt egyértelmű hogy hol is van a barlang, illetve nagyon úgy tűnt, hogy a bejárat és a kijárat nem egy helyen van. A hölgy megnyugtatott, egy helyen van a bejárat/kijárat és kb. félóra alatt érek oda, csak menjek egyenesen ezen az utcán - és rámutatott egy kis utcácskára.

A félóra stimmelt, igaz, az utca egyszer csak eltűnt és a főút mellett gyalogoltam tovább. Közel s távol egy lélek sem volt, csak néhány birka/kecske legelészett komótosan egy kerítés mögött meg időnként elhúztak mellettem az autók.

Szerencsésen megérkeztem és itt is ugyanúgy időpontra adnak jegyet és akkor csoportosan beviszik az érdeklődőket, mint ahogy annak idején a nagy barlangnál volt. Mindössze 10 percet vártam. Az első barlangban egy vetítéssel kezdődött a körbevezetés. Ebben elmondták, hogy hogyan alakult ki a barlang, ki fedezte fel és mikor. Ezek nem voltak annyira érdekesek, az már inkább, hogy miért is különleges a barlang. Ugyebár a cseppkőbarlangokban fentről befolyik a víz, és a csöpögő víz képzi a cseppköveket. Itt viszont vannak olyan cseppkövek, amik olyan alakúak, mint egy horgony, vagyis felfelé görbülnek. A tudósoknak halvány lila gőzük sincs, hogy ezek hogy alakultak ki, mindenesetre ez teljesen helyi sajátosság.

A filmvetítés után felmásztunk egy hosszú lépcsőn, mely mellett nagyon szép, kék fénnyel megvilágított cseppkövek voltak. (Innen a barlang neve: Kék Barlang).

A Kék Barlang

Miután felmásztunk a lépcsőkön, újabb filmbemutató következett, ezúttal a világ keletkezéséről. Érdekes volt, de valahogy nem igazán kötött le. Én barlangot jöttem nézni, nem pedig mozizni.

A második mozi után vége is volt ennek a barlangnak. Tényleg kicsi. Ezután átballagott a csoport a másik barlanghoz, ami azért sokkal nagyobb volt, mint ez az első, de közel sem olyan nagy, mint amit két évvel ezelőtt megnéztem. Na, ez már nagyon szép volt! És tényleg ott voltak a horog alakú cseppkövek. Irtó jópofán néznek ki! A probléma csak az volt, hogy egy drótháló mögött voltak, ugyanis az idegenvezető elmondta, hogy korábban nem egyszer megtörtént, hogy a turisták letörték a cseppköveket, hogy hazavigyék őket. Nem is értem, hogy valaki miért csinál ilyet...

Minden "teremben" angol, francia, olasz, német meg persze spanyol nyelven hangszóróból elmondják, hogy mit is lát az ember. Na, ezt a spanyolt végre értettem. Merthogy fülelek én, de a helyiek a spanyol helyi dialektusát beszélik, amiből egy árva hangot nem értek. Egyébként írásban is különbözik a "rendes" spanyoltól.

A barlangból kiérve mindjárt egy kajálda fogadta a jónépet. Én a palláért nem vagyok oda (valahogy nem jött be nekem ez a rizses cucc), így aztán egy egyszerű hot dogot vettem. Hát egyszerűnek nem volt mondható, mert igen termetes jószág volt, nagyon finom, friss volt a kifli, amibe rakták és rendes virsli volt benne, nem valami mű bigyó. Ráadásként még a mustár sem volt vizezett. 

Miután bedörgöltem a hot dogot, visszaballagtam a városba. Ezúttal is magányosan róttam az utat. Azért a városban már volt egy-két lézengő turista, de többnyire az éttermekben punnyadtak és tömték a fejüket. Én azért körbenéztem, bár olyan sok látnivaló nem volt. Találtam egy kis téren egy helyes kis neoromán templomot - zárva volt.

A város kis temploma

A kikötőben csodaszép hajók sorakoztak. Mint kiderült, az öböl egy csatornában folytatódott, ahol úgy álltak egymás mellett a  hajók, mint egy pakolóban az autók.

Ezek persze már jóval kisebbek voltak, mint amiket az öbölben láttam. Lementem a kicsi strandra is - tényleg nagyon pici! Viszont mókás napernyők sorakoznak egymás mellett napozóágyakkal - csillagászati összegért már lehet is bérelni mindkettőt. Ahogy elnéztem, a többség maradt a törölköző/pokróc megoldásnál. 

Mivel minden látnivalót megnéztem és az első délutáni busz vissza Palmába 15.50-kor indult, így egy kicsit pihiztem a parton. Majdnem el is aludtam, de egy hisztis gyerek elképesztő visítására felébredtem. Valamit nagyon nem akart vagy akart a kis jószág, mert még toporzékolt is hozzá. 

Visszafelé a busz nem gyorsjárat volt, ami azt jelentette, hogy csaknem minden fánál megállt. 

Hazafelé jövet bementem a szálloda utcájában található "kis" közértbe. Kiderült ugyanis, hogy a menü, amit én jól kinéztem magamnak, csak 12 és 15 óra között kérhető, vacsorát meg este 8-tól adnak. Na, ennyit arról, hogy a szálloda melletti étteremben eszek. Igazából a hot dog tényleg nagyon kiadós volt, így aztán csak valami kis dolgot akartam venni vacsorára. A "kis" közértről kiderült, hogy egy elképesztő méretű szupermarket, ahol gyakorlatilag tűtől a repülőig minden kapható. Vettem egy jó kis kakaót, sós perecet (azért a müncheni az igazi!), egy kis sajtot (nem a legjobb volt), aztán hazaballagtam és kiadósan megvacsoráztam.