Azt hiszem, nem kell amiatt aggódnom, hogy valamelyik reggel is elalszom. A szobák közötti válaszfalak ugyanis meglehetősen vékonyak, szóval gyakorlatilag mindent hallani, ami a szomszédban folyik. Vasárnap reggel a két spanyol leányzó nem éppen halk beszédére ébredtem - szerintem a spanyolok tuti, hogy nem tudnak halkan beszélgetni. Ugyanis egyik este két pasas jött haza, két szobával arrébb laktak és azokat is simán lehetett hallani. Hétfő reggel két német leányzó ébresztett - ébresztőórára keltek, szerintem mentek már haza, mert aztán kivonszolták a gurulós bőröndjeiket - mintha egy mammutcsorda nyargalt volna végig a folyosón. Ma reggel egy német házaspár ébresztett - úgy látszik, minden éjszaka mások érkeznek a szomszédba - a pasas tuti, hogy tüdőbeteg, mert iszonyatosan köhögött.

Ma meglehetősen szomorkás volt az idő. Csúnya szürke volt az ég egész nap, a napocska nem is bújt elő. "Csak" 27 fok volt. Mivel attól tartottam, hogy esni is fog, így úgy döntöttem, hogy megnézem az akváriumot. A szórólap szerint itt van Európa legnagyobb cápát is tartalmazó medencéje.

Az akvárium a városon kívül, a repülőtéren túl található. Kiderítettem, hogy a 25-ös busszal lehet kimenni. Gyorsjáratnak hirdették, kb. négyszer állt meg a városban, aztán már csak a szállodasoron, majd az akvárium következett. Sorba nem kellett állni a jegyért, de odabent, az első néhány teremben mozdulni nem lehetett a gyerekektől. Az üvegekre tapadva keresték Némót és Dorit hol németül, hol franciául, hol angolul, de voltak hollandok is. Ezeket a halakat lencsevégre kapni művészet, merthogy piszok gyorsan úszkálnak. Ha végre lencsevégre kaptam őket, akkor tuti, hogy belemászott egy gyerekfej, -kéz, -láb - hát eléggé nehezen viseltem őket! Sajnos nem mindenütt sikerült fényképeznem, mert voltak eléggé sötét akváriumok is, sokszor úgy kellett keresni, hogy mit is kell itt nézni? A polip például úgy összecsomagolta magát és úgy elbújt, hogy csak az egyik lábának néhány tapadókorongja látszott.

Innen kilépve a mediterrán kertben találtam magam, ahol végre oszlott a tömeg. A gyerekek lerohanták a szabadtéri játszóteret, én meg végre nyugodtan bóklászhattam. Hát a kert maga nem egy nagy durranás. Voltak itt is medencék, az egyikben néhány rája úszkált két teknős társaságában. A rája időnként rátapadt a medence üvegfalára - elképesztően mókásan néz ki! Olyan volt, mintha morc képet vágna.

Ezt követően a dzsungel rész következett. Az első hatalmas akváriumban nagyon sokfajta Amazonasból származó hal úszkált. Az egyiknek nagyon mókás feje volt, engem leginkább bárányra emlékeztetett. Ezután volt egy kis dzsungel ízelítő mindenféle trópusi növényekkel. Itt is volt néhány szabadtéri medence, amelyben különböző fajtájú és méretű teknősök úszkáltak. Ha már dzsungel, akkor bemutattak néhány nem igazán vízi állatot is. A kaméleon volt a legjópofább. Szerintem tutira azt hitte a jószág, hogy nagyon jól álcázta magát, mert eléggé békésen tűrte, hogy fotózzák őt.

Azután következett a szórólapon fennen hirdetett hatalmas medence a cápával. Nem is egy volt benne, hanem számtalan. Volt néhány kisebb és aztán voltak hatalmas, a kiírás szerint 2,5 méteres jószágok. Hát eléggé félelmetes volt, ahogy félig nyitott szájjal szinte alig mozdítva az uszonyait úszott az üvegfal felé, majd nem sokkal előtte megfordult és komótosan odébb állt.

A cápákon kívül mindenféle egyéb, kisebb és nagyobb méretű halak, ráják úszkáltak meglehetősen nyugodtan. Láthatóan nem igazán zavarta őket a cápák jelenléte és a cápák sem úgy  néztek ki, hogy most készülnének ebédelni.

Itt egy újabb gyerekcsapatba futottam bele. Helyi kisiskolások voltak (egyenruhában voltak, csak azért tudom, hogy azok voltak). A tanító néni lelkesen magyarázott nekik. Azért milyen jó dolog lehet, hogy mondjuk környezetóra keretében elviszik a gyerkőcöket egy ilyen helyre, ahol ténylegesen láthatják azt, amiről mondjuk órán tanulnak.

A hatalmas medence után néhány kisebben különböző megvilágításban medúzákat lehetett megcsodálni. És ezzel gyakorlatilag véget is ért a látnivalók sora.

Volt egy hatalmas önkiszolgáló étterem a kertben, megfizethető árakkal, így úgy döntöttem, hogy itt ebédelek. Hagymás krumplit ettem (felkarikázott krumpli és hagyma együtt megpárolva) paradicsomos gombás, borsós, répás mártásos húsgombóccal. Fincsi volt! Szerencsére még a gyerekinvázió előtt sikerült megkajálnom.

Ebéd után még végigböngésztem az akvárium mindenféle bizbasszal teli shopját, aztán kiballagtam a buszmegállóhoz. Elsőnek a 23-as busz jött, ami a katedrálishoz vitt, szóval felszálltam rá. Csak ekkor értettem, hogy miért mondták a 25-ösre, hogy gyorsjárat. Ez a 23-as gyakorlatilag az összes kis mellékutcába bekanyarodott (nem kis teljesítmény volt a csuklós busszal) és kb. minden második fánál volt egy megálló. Nem baj, turista úgysem keveredik ilyen helyekre, szóval legalább Palma ezt a részét is láttam.

A katedrálisnál aztán hatalmas tömegbe futottam bele. Az épületet lefotóztam, aztán továbbálltam, hiszen ezt múltkor már megnéztem. Kis utcákon bóklásztam, benéztem kapualjakba és próbáltam az iszony tömeget elkerülni. Szerintem, mivel nem sütött ma a nap, az összes unatkozó turista a város utcáit rótta. Egy helyen vettem egy jó kis fagyit (csoki + after 8). Legközelebb nem tölcsérbe kérem, mert gyakorlatilag egy gombócot csaknem egyben kellett lenyelnem, mert iszonyatosan gyorsan olvadt. Aztán meg ragadt a kezem és természetesen ezt követően egyetlen kúttal/szökőkúttal sem találkoztam, hogy lemossam.

Hazafelé megint bementem az utcai közértbe. Ezúttal a másik bejáratot használtam, bevásároltam, aztán a szálloda utcájában található kijáraton jöttem ki. Így levágtam egy teljes sarkot.