Egész héten azon izgultam, hogy szombatra végre normális idő legyen. Ugyanis visszatért a "tél", reggelente 8-10 fokok voltak, napközben "felmelegedett" 12-14 fokra, de őrült módon fújt a szél és időnként még ömlött az eső is hozzá. Nos, szombatra a szél teljesen elcsendesedett, eső nem volt és ha nem is gatyarohasztó hőség volt, de legalább a kabát és az egyik pulóver lekerült rólam. Időnként még olyan rendkívüli természeti jelenség is előfordult, hogy a nap kibújt néhány pillanatra az elég nyomasztó szürke felhők mögül. Mindenesetre az időjárás kiváló volt kirándulásra. 

Nymans-szal már több éve szemezek, de a semmi közepén van, tömegközlekedve csaknem lehetetlen megközelíteni. A Victoria and Albert Museum szervezett egy kiállítást Yorkban Vivien Leighről, azt a kiállítást aztán letelepítették Nymans-ba. Nem egyedül mentem, hanem a Vivien Leigh Circle néhány tagjával, akik fuvaroztak is, így nem kellett tömegközlekedést használnom (iszony bonyolultan lehetne lejutni, nem is tudom hány átszállással). Az egyikük, Alejandro (Paraguay-ból származik) kapcsolatba lépett a kiállításért felelős egyik szervezővel, aki felajánlotta, hogy bevisz minket ingyen.

Így aztán megérkezve Alejandro elmondta a recepciós hölgyeknek, hogy mi ezt a bizonyos hölgyet keressük (mint kiderült róla, a felmenői lengyelek voltak - kicsi a világ...). A hölgy elő is került és mindjárt elintézte, hogy ingyen bemehessünk. Míg átsétáltunk az épületet körülvevő hatalmas parkon, elmesélte, hogy milyen kaotikus körülmények között érkezett meg a kiállítás anyaga, hogy rendezték be, illetve mesélt magáról az épületről is. Pontosabban, ami maradt belőle. Annak ellenére, hogy az épület nagyon réginek néz ki, a 19. században épült. Sajnos az 1940-es években tűz pusztított a helyen, így ennek következtében elpusztult az épület jelentős része, de a megmaradt romok csodásak! Nagyon hangulatos, ahogy a különböző futónövények felfutnak a falakra. 

A kiállítás az épület megmaradt részében volt. Néhány szobát az eredeti berendezéssel rendeztek be, irtó hangulatosak voltak!

A helyiségek többsége meglehetősen kicsi, így a kiállítás viszonylag kis területen található. (Yorkban az épület sokkal nagyobb volt és szinte minden szobába jutott egy-egy darab a kiállított tárgyakból.) A kicsi szobáknak köszönhetően itt sokkal meghittebb volt a kiállítás. 

Többségében ugyanaz volt, mint a korábbi kiállításon. Kezdetben sikerült fényképeznem is, aztán egy hölgy nagyon határozottan rám szólt, hogy nem, sajnos nem lehet, merthogy a múzeum megtiltotta. Azért időnként zugfotóztam. Volt például egy diaszerű fotósorozat Vivienről, amiből ő kiválasztotta, hogy melyik az a fotó, amit publikálhatnak róla (állítólag kínosan ügyelt arra, hogy milyen fotók jelennek meg róla, és többnyire nem engedélyezte azokat a fotókat, amin mosolyog - rejtély, miért nem. Sajnos a fotó üveg alatt volt, sötét is volt, így a zugfotó nem annyira jól sikerült.).

Kiállították azt a levelet is, amit Vivien Nymans akkori tulajdonosának, Oliver Messelnek írt (Messel ruhatervező volt és kapcsolatban állt Viviennel). Sajnos kimaradt az a vetítés, amiben az Elfújta a szél készítéséről szólt. És hatalmas bánatunkra nem volt a 3D-s fényképek bemutatója sem. Ez óriási csalódás volt a számunkra, főleg azok után, hogy úgy hirdették meg a kiállítást, hogy a yorkihoz képest több képet fognak bemutatni. 

Hát nagyon csalódottan hagytuk el a kiállítást. Yorkban az utolsó, úgymond csattantó volt a 3D-s fotók vetítése és tényleg hihetetlen élmény volt. Az embernek az volt az érzése, hogy Vivien ott ül a szobában. Itt meg... Nem értettük az egészet. 

Mindenesetre mivel elmúlt dél, elballagtunk a kávézóba is ettünk valamit, majd utána sétáltunk egy kicsit a kertben.

Én szívesen maradtam volna még, hogy felfedezzem a kert minden zugát, de mivel visszafelé is megvolt a fuvarom és nem akartam órákat utazni tömegközlekedéssel, így fájó szívvel, de tudomásul vettem, hogy indulunk haza. Talán majd legközelebb megnézek mindent.