Sajnos lehűlt a levegő és kellemetlen hideg szél fújt, de természetesen ez sem tartott vissza, hogy csavarogjak. Bemetróztam a belvárosba, hogy végigmenjek a Freedom Trail elnevezésű sétaúton, aminek a teljes hosszúsága körülbelül 4 km. A járdán vörös festékkel jelölik az útvonalat, szóval csak azt kellett követnem, nem volt szükségem térképre (azért persze volt nálam).

A séta összesen tizenhat látnivalót foglalt magába, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a függetlenségi harcokhoz. Töredelmesen bevallom, hogy én csak azokra a helyekre mentem el, amik érdekesebbeknek tűntek. Az Old State House-nál kezdtem, ahonnan a háború tulajdonképpen elindult, ugyanis itt hirdették ki, hogy a gyarmatok függetlenedtek az angol koronától.

A felhőkarcolók gyűrűjében az Old State House.

Ezután a bostoni mészárlás helyszíne következett, ahol az angol katonák lelőttek öt embert a tüntetők közül. Nagyon sajnálom az öt szerencsétlent, de azért kicsit erősnek tartottam a mészárlás szót használni erre az eseményre.

A következő hely viszonylag messze volt, még egy hídon is át kellett mennem, de megérte! Egy gyönyörű vitorlás hadihajót, a USS Constitutiont, járhattam be, amely több sikeres támadást hajtott végre angol kereskedelmi hajók ellen.

USS Constitution, amit 1797-ben bocsátottak vízre és ezzel a világ legrégibb, ma is működőképes hajója.

A pincétől a padlásig mindent megnéztem, ami megnézhető volt és nagyon tetszett! Mellette egy szárazdokkban ott állt egy modern romboló - sajnos, erre nem lehetett felmenni, pedig ez is érdekelt volna.

USS Cassin Young, amelyet 1943-ban bocsátottak vízre. Bevetették a második világháborúban és a koreai háborúban is, majd 1960-ban nyugdíjazták és ekkor került ebbe a szárazdokkba

Ezután hangulatos vöröstéglás házak között felkúsztam egy dombra, ahol egy, a washingtonihoz hasonló obeliszk, a Bunker Hill Monument állt (azért kisebb, mint a washingtoni, mindössze 67 m magas).

Az obeliszkhez vezető utca

Az obeliszket a függetlenségi háború első jelentősebb csatájának emlékére állították. Szerintem rém ronda és egyáltalán nem illik ebbe a környezetbe.

A Bunker Hill tetején álló obeliszk

294 lépcsőt (ha jól számoltam) másztam meg, hogy feljussak a tetejére. De megérte, mert gyönyörű volt a kilátás, ott volt előttem az egész belváros a felhőkarcolókkal.

Kilátás a városra az obeliszk tetejéről és még az idő is megjavult! A kép jobb oldalán látni a hidat, amin átkeltem.

Innen egy 1659-ben létrehozott temetőhöz mentem, amely a város második temetője volt. (A legrégebb megmaradt sír 1665-ös). Kicsit viccesen néztek ki sírkövek, mert olyanok, mintha palatáblákat szúrtak volna le a földbe. Egészen vékonykák voltak és nem tudom, hogy az időtől szürkültek meg vagy eredetileg is ilyen színük volt. 

Ennek a közelében állt az Öreg Templom, ami egy nagyon helyes kis épület. 1723-ban építették és Boston legrégibb temploma. Ami számomra nagyon érdekes és fura volt, hogy a templomban bokszok sorakoztak. (Valószínűleg nem ez a hivatalos nevük.) Kicsit olyanok voltak, mint a színházakban a páholyok: kis ajtón lehetett bejutni, bent padok voltak, és maximum 6-8 ember férhetett el bennük. Én még sosem láttam ilyet.

Innen hazafelé vettem az utamat, mert rendesen elfáradtam. Még betértem a piactérre, amit inkább össznépi kajáldának neveznék, mivel rengeteg fajta ételeket kínáló stand volt egymás hegyén-hátán iszony mennyiségű emberrel, így nagyon hamar eliszkoltam onnan.