Elég érdekesen indult az utam ugyanis délután háromra kellett volna a reptérre érnem, de ehelyett mindenféle okok miatt már egy órakor ott voltam. Annyira korán volt, hogy még a csomagomat sem tudtam feladni, így kerestem egy csendesnek ígérkező zugot, gondoltam, olvasok egy kicsit. Meglepő módon, elég nehezen találtam, mert nem igazán voltak ülőhelyek. Hát nem sokáig tartott a nyugalmam, mert egy család telepedett mellém. A két kislány fel-alá rohangált, a nagyobbik kb. félpercenként megjegyezte, hogy mennyire unatkozik. Aztán leültek, és el kezdték rugdosni a padot, amin ültünk. Amikor ők abbahagyták, akkor a nagypapa kezdte ütemesen ütögetni a háttámlát. Ennyit a nyugalomról... Legszívesebben leütöttem volna mindannyiójukat, mert piszkosul idegesítettek. És miért nem mentem máshova? Mert nem volt másik szabad ülőhely. 

Végre aztán beállhattam a sorba és félórán belül feladtam a csomagomat, átmentem a biztonsági kapukon és nyugodtan bóklászhattam. Megebédeltem, aztán olvastam.

A gépen a folyosó mellett ültem, mellettem egy kisfiú és a tudálékos apukája. Apuka az a fajta volt, aki mindent kommentált a gyereknek, azt is, ami tök egyértelmű. "Elindultunk? Látod, elindultunk?" Ő ült az ablaknál, és miközben kérdezte a gyerektől, hogy látja-e ezt vagy azt, teljes mértékben eltakarta a kilátást. A gyerek egyfolytában izgett-mozgott, játszott a hülye elektromos ketyeréjével. A körülményekre való tekintettel teljes hangerővel kezdtem el hallgatni a zenét a fülesemen keresztül, miközben próbáltam olvasni. A gyerek persze lökdöste a könyököm, aztán apuka vett innivalót, amit természetesen a könyvem felett adtak át neki... Szóval elég hosszú volt a repülőút...

De aztán végre megérkeztünk! Kiszállás után kellemes meleg fogadott, így mindjárt lekerült rólam a pulóverem (a gépen a légkondi miatt mindig van rajtam pulóver, mert rettenetesen fázom). A csomagok elég sokára érkeztek meg, de meglepő módon az én tatyóm volt a második a szalagon (ilyen még soha nem fordult elő!). Mindjárt megragadtam, és mielőtt az összes gyerekes angol kiáradt volna az épületből, kisiettem, aztán fogtam egy taxit, ami kb. 15 perc alatt a szállásra röpített.

A szoba kellemes és tiszta volt, a fürdőszoba szintén. Az ablak egy tűzfalra nézett, de hát úgysem a szálloda miatt voltam ott. Istenit aludtam.

Reggel olyan 9 után indultam el. Az egyik téren a napon álló hőmérő már akkor 34 fokot mutatott. Végre nem fáztam! Angliai életem óta nem éreztem ilyen jól magam. A nap istenien sütött és annyira élveztem, hogy átjárta minden porcikámat.

A tengerparton ballagtam végig. Találtam egy gyönyörű, kívülről leginkább egy erődre hasonlító épületet, ami belül inkább egy templomra emlékeztetett, de most valamilyen kiállítás volt benne. Sa Llotja a neve. Gyönyörű boltíves volt az egész helyiség. Ezt követően tovább ballagtam a parton, míg végül elérkeztem a katedrálishoz. Hú, hát ez valami meseszép! Rögtön a katedrálissal szemben áll a királyi palota. Ez utóbbi inkább egy jellegtelen erődre emlékeztet, mint palotára.

A királyi palota homlokzata a bejárattal. Az árnyék a katedrális egyik tornya.

Itt kezdtem, merthogy a katedrálisban mise volt, és csak 12.45-kor nyitották meg a látogatók előtt egyetlen órára, merthogy vasárnap volt. A palotában - nem tudom mi oknál fogva - nem lehetett fényképezni. Azért ezt nagyon sajnáltam, mert belül sem "igazi" királyi palota hangulata van az épületnek. Inkább egy erődre emlékeztet, hiába vannak hatalmas ablakai, amelyek az öbölre néznek. A falak többnyire csupaszak, látszanak a hatalmas kövek, amelyekből összerakták az épületet. Díszítésként hatalmas faliszőnyegek vannak szinte minden helyiségben. Egyetlen egy helyiségben megmaradtak az eredeti, XIII. századi falfestmények a keresztények idejéből (merthogy később az arabok elfoglalták a szigetet).

A palotához tartozik egy templom is, a Santa Ana. Kívülről teljesen jelentéktelen az épület, de belül csodaszép. Egy számomra tök ismeretlen szent ereklyéi is megtalálhatók az egyik kápolnában (néhány csont meg egy koponya). A palota belső kertje nagyon kis hangulatos, akárcsak a terasz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az öbölre. Mivel még volt időm a katedrális látogatásáig, így nyakamba vettem a várost.

Elsőként egy nagyon helyes kis teret találtam, amelyet egy csodaszép épület zárt le: a bíróság székel benne. A kőpadján ülve elfogyasztottam egy spanyol sonkás szendvicset. A sonka finom volt, de a bagettet kézifegyverként is fel lehetett volna használni, annyira kemény volt. Miután sikerült úgy elpusztítanom a szendvicset, hogy a fogam nem tört bele, folytattam a kis utcácskákon való csatangolást.

Elsőként egy újabb kis térre jutottam, amelyen egy csodaszép templom állt, a Santa Eulalia. Ha már ott jártam, benéztem. Belülről is csodaszép volt.

Ezután ismét kanyargós, szűk kis utcácskák következtek, némelyiknek még neve sem volt. Irtóra tetszenek ezek a helyek! Egy ilyen kis utcácskában található az Arab fürdő. Az eredeti fürdőnek egyetlen helyisége maradt meg.

A fürdő egyetlen helyiségének valamennyire megmaradt oszlopai.

Hasonlóak voltak az arab fürdők az egykori rómaiakhoz, vagyis volt hideg- meg meleg vizes medence. Valószínűleg ez a meleg vizes fürdő volt. Picike, hangulatos, oszlopos, kupolás kis helyiség. A kertje meseszép, gyönyörű virágok, pálmafák és olyan növények, amik nálunk szobanövényként tengődnek, itt viszont tobzódnak a szabadban.

Ezt követően ismét kanyargós utcákon (de nem ugyanazokon) visszajutottam a katedrálishoz.

A katedrális

Még mindig volt egy kis időm, szóval vettem egy hatalmas étcsokis fagylaltot. Hogy ez mennyire isteni volt! Mire elfogyott, addigra megnyitották a látogatók előtt a katedrálist. Belépve csalódottan állapítottam meg, hogy nem lehet fényképezni, aztán láttam, hogy minden második ember fotózik, így ezt követően én is ezt tettem. Hatalmas az épület. A prospektus szerint magasabb a milánói és a kölni dómnál. 

Ezután ismét nyakamba vettem a várost, a Plaza Mayorra akartam eljutni. Időnként elkeveredtem a kis utcácskákon, amit egyáltalán nem bántam meg, mert nagyon szép helyekre jutottam el. Gyönyörű házakat találtam, helyes kis tereket, egészen szűk kis utcácskákat. A Plaza Mayor - hát magáért a térért kár volt strapálnom magam, mert semmi különös nincs benne. Egy épületekkel körbevett zárt tér, hasonló a madridihoz, csak éppen jellegtelen épületek veszik körbe, és egészen jelentéktelen az egész.

A Plaza Mayor egyik épülete

Visszafelé megint másfelé kanyarodtam, egy hatalmas térre is eljutottam, amelyet platánfák szegélyeztek. Nagyon hangulatos volt!

Aztán végigsétáltam ismét a tengerparton, vissza a szállásra. Útközben még betértem egy üzletbe vettem kenyeret, igazi spanyol sonkát, nem tudom milyen sajtot, de nagyon finom volt, úgyhogy istenien bevacsoráztam.