Elképesztően finom reggeli várt minket. Sonkás, sajtos tojásrántotta, friss, ropogós kifli, sonka, sajtok, tea, kávé - szóval tényleg bőséges volt, házinénink kitett magáért.

A vár a folyó másik oldaláról. Korábban már jártam itt, és akkor a pincétől a padlásig mindent megnéztem, kivéve a színházat.

Reggeli után felkerekedtünk, hogy megnézzük a barokk színházat, amelyhez a várból egy zárt folyosón lehet eljutni.

A folyópartról így néz ki a várból (jobb oldali épülettömb) a színházba (bal oldali épület) vezető folyosó

Gyakorlatilag a XVI. századtól tartozott valamiféle színház a kastélyhoz. Ez a mostani a XVIII. században épült. A bemutatott darabok közül a legnépszerűbbek az operák voltak, egy-egy előadás 5-6 órán keresztül tartott. A látogatás részét képezte, hogy kis bemutatót tartottak, hogy hogyan mozgatták a díszleteket, a gyertyákat, vagy hogyan csináltak például vihart, ha arra volt szükség a színpadon (egy zárt kereket tekertek, amiben kavics volt, és tényleg úgy hangzott, mintha nagyon erősen esne az eső). Az volt az igazán érdekes, hogy annak idején 10-12 másodperc(!) alatt mindössze tizenhat ember képes volt átrendezni a színpadot. Ma hatvan alkalmazott végzi ugyanezt a munkát, merthogy 1997-ben újranyitották a színházat és azóta ismét tartanak itt előadásokat (évente hármat). Az idegenvezető azt is elmondta, hogy a régi korokból származó eszközök mind megvannak, de annak idején nem készült leírás a kezelésükről, és ma nem egy esetben ott állnak, és fogalmuk sincs arról, hogy hogyan is kell használni őket. Ezen kívül néhány darab eredeti jelmezei is megvannak. 

A színház után megnéztük a mögötte elterülő parkot, illetve tavat. Az előbbi színpompás virágoktól tarkállott, az utóbbiból szinte semmi nem látszódott, mivel majdnem az egész felszínét beborította a tavirózsa. Szegény kacsák csak nehezen tudták átvágni magukat a sűrű tavirózsa rengetegen.

A tó, amely nem látszódott a tavirózsák rengetegétől

Ezek után csak bóklásztunk a városban. Annyira szépek a házak, hangulatosak a kanyargós utcácskák, mindenütt színes virágok virítanak - egyszerűen cél nélkül is órákat el lehet bolyongani ezen a gyönyörű helyen. A folyóparton megállva figyeltük a raftingolókat. A folyó sodra meglehetősen nagy, de egy-két helyen mesterséges gátakkal tovább fokozták ezt. Néha elég hátborzongató látványt nyújtott, ahogy a kis lélekvesztőkön a vállalkozó szellemű tutajosok vadul evezve próbáltak átjutni az örvénylő részeken. Nem egyszer borult a csónak, és a kavargó hullámok elnyelték a benne ülőket. Aztán persze néhány méterrel lejjebb feltűntek a vízbepottyantak fejei, de én semmi pénzért ki nem próbálnám!

Miután meguntuk az evezősök mutatványát, bementünk a legmagasabb dombtetőn álló Szent Vitus templomba. Miután sikeresen készítettem három fotót, egy teremőr rámripakodott, hogy No photo! Nem értettem, miért nem lehetett fényképezni (mondjuk a színházban is tilos volt...).

A Szent Vitus templom

A vacsoránkat ismét egy kiskocsmában fogyasztottuk el. Odabent egy nyitott tűzhelyen sütötték a különböző húsokat, ami nagyon látványos volt, de kibírhatatlan volt a hőség a helyiségben, így mindenki menekült kifelé. Mi is a kerthelyiségben ültünk le. Egy cipóban felszolgált hagymalevest ettem. Valami isteni volt, és miután bekanalaztam, szépen hozzáláttam a "tányér" elfogyasztásához. Persze félúton kidőltem, mert akkora volt a cipó.

Vacsora után még pihentünk egy kicsit, mert rendesen belaktunk, aztán sétáltunk egy nagyot az éjszakai városban. A vár csodásan volt kivilágítva, de az összes utcácska, folyópart is egészen másképp nézett ki az esti fényekben. 

A vár az esti fényekben.