Megmondom őszintén, hogy az első néhány fejezetnél gondolkoztam azon, hogy leteszem a könyvet, mert nagyon, de nagyon nem volt szimpatikus a főszereplő. Becsületből folytattam, mert van egy olyan elvem, hogyha elkezdek egy könyvet, akkor azt befejezem még akkor is, ha nagyon utálom. És milyen jól…

Ma reggel jött a két lány velem sétálni. Meglepő módon nem volt vita, ellenkezés, durca. Szépen masíroztak. Ma arra mentünk, amerre az őzikék szoktak legelni. Ilyen még soha nem volt! Nem futottak el! Szóval ők álltak és nagy szemekkel néztek minket a kerítés egyik oldalán, mi álltunk a másik…