Ez a település szintén a hegyek között fekszik, egy völgyben, Valldemossa közelében. Busszal is el lehet jutni ide, de sokkal jobb lehetőség is van az utazásra: egy kisvasút, ami a buszpályaudvar mellől indul és Sollerben van a végállomása. A szerelvények fából készültek, fapadokkal, szóval irtó hangulatos.

A vonat egy kocsija. A fapadok nem voltak túl kényelmesek.

Az út csodaszép volt, a vonat hegyeken keresztül araszolt az úticél felé.

A táj a vonatból

Több alagút is tarkította az utat, az egyik nagyon hosszú volt, legalább 2-3 percen keresztül zötyögtünk keresztül rajta.

A vonat végállomása Soller központjától kb. 2 percre van. Az állomásról elballagtam a fő térre, ahol a település legnagyobb temploma áll. Szép, de semmi extra. Még tettem egy kanyart a tér körüli szűk, kanyargós utcákon, de igazából ezek nem voltak annyira hangulatosak, mint Valldemossában. Kicsit kopottasok, nincs annyi virág és valahogy nem igazán bizalomkeltőek.

Szóval a séta után rögtön elcsíptem a Puerto de Sollerbe menő villamost. Igen, Sollerből egy szintén fából készült, nyitott villamos megy a kikötőbe.

A villamos

Nagyon hanglatos volt, ahogy kizötyögtünk a városból (rögtön a korábban megnézett templom mellől indult a villamos), és olyan 15 perc alatt már lent is voltunk a kikötőben.

Egy kis öböl partján fekszik a település. Gyakorlatilag semmi nincs itt, és mégis gyönyörű az egész. Felmásztam az egyik dombra, ahol egy múzeumot ígértek - zárva volt. Viszont a múzeum mellett volt egy kis terasz, ahonnan csodaszép kilátás nyílt a tengerre. A távolban még Spanyolországot is lehetett látni. Elméletileg a közelben kellett volna lennie egy régi erődnek, ahonnan annak idején a kalózokat figyelték. A térkép használhatatlan volt, semmiféle tábla nem világosította fel a hülye turistát, így ugyan sikeresen átmásztam egy másik dombra, de onnantól kezdve halvány lila gőzöm sem volt, hogyan tovább, szóval gyönyörködtem egyet a kilátásban, aztán lemásztam a hegyről.

Végigsétáltam a parton, vettem egy jó kis fagyit, aztán csak bámultam a hullámokat.

Az öböl

Volt még egy világítótorony a másik hegycsúcson, de több mint egy órás út vezetett fel oda. A térkép tájékoztatója alapján a kalózles is 15 percnyire volt a parttól, aztán 20 perc gyaloglás után sem találtam meg. Szóval ezek után nem akartam feleslegesen elindulni. Nem tudom, hogy miért nem képesek használható térképpel ellátni a turistákat, vagy ha már azt nem képesek készíteni, akkor legalább kitábláznák, hogy merre vannak a látnivalók. Persze lehet, hogy nem sok olyan őrült van, mint én, hogy látni akar valamit, merthogy itt is a túristák többsége megérkezett a villamossal, aztán az első kajáldában lerakta a hátsóját és degeszre tömte magát.

Miután minden látnivalót megnéztem, és kigyönyörködtem magam a tengerben, felszálltam a villamosra, és visszazötyögtem vele Sollerbe. Itt kiderült, hogy a legközelebbi Palmába menő vonat 17.15-kor indul. Több mint 2 óra múlva! Hát én fel tudom találni magam, de ebben a városban gyakorlatilag nincs mit nézni. Ami látnivaló volt, azt megnéztem reggel (a változatosság kedvéért még egyszer megnéztem, hogy teljen az idő). A reggel még nyitva lévő üzletek sorra zártak be, csak a fő téren található kajáldák némelyike maradt nyitva. Ennyi. Sehol egy park, ahol az ember leülhetne, az egyetlen erre alkalmas hely a fő tér, ahol viszont már nem volt egy szabad pont sem, mert az összes turista ott kínlódott, és várta a vonat indulását. Szó szerint mindenki majd felcsavarodott az unalomtól. Nem is értem, hogy miért nem ment korábban is vonat. 2-kor ment a korábbi, aztán ez a 17.15-ös. Ennyi.

A vonat persze csak 17.10-kor állt be, addig, aki mázlista volt, az le tudott ülni az állomáson lévő padokra, a szerencsétlenebbje meg ácsorgott. És ezek után majdnem 10 perces késéssel indultunk el.

Nem mondom, hogy megbántam, hogy elmentem ide, de nem rágtam le az izgalomtól a tíz körmömet. Azt hiszem, eddig Valldemossa vezet a megnézett helyek között. Ott volt látnivaló is és nagyon helyes volt a település.