Korábban már jártam Richmondban, de akkor a város másik részén bóklásztam és nem jutottam el a Kew Gardens-be. A park területe elképesztően nagy, és kb. a felét sikerült csak bejárnom, így tervezek majd visszamenni. Nem beszélve arról, hogy egy kert minden évben másképp néz ki, tehát érdekes lehet majd összehasonlítani, hogy milyen például tavasszal vagy éppen nyár végén.

Próbáltam valami szisztéma szerint haladni, de nem igazán sikerült. Elsőnek megnéztem az egyik pálmaházat (van több is, de oda nem jutottam be).

Az egyik pálmaház

Nem mondom, hogy nem volt szép, de láttam már szebbet. Innen átmentem egy kisebb üvegházba, ahol tavirózsák voltak. Nem volt agyonzsúfolva velük a kis tavacska, de az a néhány, ami virágzott, meseszép volt. Innen aztán egyenesen a Kew Palace-hoz mentem.

Kew Palace

Valószínűleg már I. Erzsébet idején állt itt valamilyen épület, de az első igazán fontos lakója III. György volt a családjával, aki átalakíttatta, és akkor nyerte el a mostani külsejét. Egészen addig itt laktak, amíg a felesége, Charlotte meg nem halt. A földszint és az emelet az ő idejük alapján van berendezve. Nagyon kis helyes. Néhány helyen nem tudtam fényképezni, mert annyira picike volt a szoba. Viszont láttam Charlotte királyné hálószobáját, mi több azt a fotelt is, amiben meghalt (Lehet, hogy kellene egy híres fotelek című fotósorozatot indítanom? Van már egy fotelem a walmeri várból, amelynek a huzatját maga Viktória királynő választotta ki, szintén ebben a várban láttam azt a fotelt, amelyben Wellington halt meg, most meg itt volt ez, amelyben a királyné lehelte ki a lelkét.) A második emelet elég furán nézett ki. Meghagyták az eredeti fa falborításokat, egy-két helyen lebontották, hogy lehessen látni, hogyan is építkeztek annak idején, de gyakorlatilag teljesen üres minden helyiség. A tájékoztató szerint ezt úgy hagyták, ahogy a királyné halála után a család elhagyta az épületet. 

Ezután sokáig üresen állt az épület. Végül Viktória királynő adta az államnak. A kis palotát nem olyan régen újították fel és nyitották meg újra a nagyközönség előtt.

Miután kivégeztem a palotát (ami egyébként meglehetősen picike, szerintem a szintén Richmondban található Ham House is nagyobb, pedig az nem királyi lakhely volt), körbesétáltam a közvetlenül hozzátartozó kis kertecskékben. Nem igazán volt olyan hűha érzésem, de a sárga akácos sétány azért nagyon bejött.

A sárga akácos sétány a Kew Palace közelében

Ezek után folytattam a park felfedezését. Mindenféle csodaszép fával találkoztam, némelyik elképesztően hatalmas volt. Találtam egy-két elég érdekeset. Volt például egy zsebkendő fa, aminek vaníliaszerű illatú fehér virágai voltak (Állítólag azért kapta a zsebkendő nevet a fa, merthogy a virága zsebkendőre hasonlít. Hááát..) Láttam ismét parafa fát. Mondjuk ilyet már a Wright-szigeten is láttam, de annyira érdekes ez a fa, hogy most ismét jó volt megtapizni egy kicsit a törzsét, ami annyira hihetetlenül puha, mintha tényleg dugót fogna az ember. Volt két kidőlt példány, és töredelmesen bevallom, hogy megpróbáltam letörni a kérgéből, hogy eltegyem emlékbe, de nem jártam sikerrel. Nagyon nem akartam erőlködni, mert féltem, hogy esetleg valaki rám ripakodik, hogy mit rongálom én a brit közvagyont.

Aztán az egyik bozótos mellett ott pózolt egy hihetetlenül gyönyörű páva. Rendes volt a fickó, mert hagyta magát fotózni, igaz a farktollait nem volt hajlandó kinyitni.

A fotogén páva

A következő egy hihetetlenül izgi hely volt. A magas fák közé beállítottak acéloszlopokat, és a tetejükre körben egy "sétányt" hoztak létre. Naná, hogy felmásztam a lépcsőkön (kb. 3-4 emelet magasságú volt az egész építmény), és persze körbesétáltam.

A lépcsőről így nézett ki a fák lombjai között található sétány.

Tériszonyosoknak nem nagyon ajánlom, mert a lépcsők és maga a sétány rész is nagyon sűrű, hálószerű acéllemezekkel van beborítva. Magyarul le lehet látni a lyukakon keresztül a mélységbe. Először én is meghökkentem, amikor lenéztem, pedig nekem nincs tériszonyom. A másik dolog a szél. Rendesen fújt, és amikor megálltam, hogy egy kicsit körbenézzek, fotózzak, akkor éreztem, hogy az egész szerkezet mozog alattam. Szerintem egy olyan 1-2 centis kilengése biztos volt az építménynek. Ennek ellenére nagyon izgalmas volt az egész! A kilátás gyönyörű volt, és ilyen magasságból lenézni a fákra... Egészen elképesztő volt a látvány és az érzés!

Ezután a japán kertbe mentem. Először is ott áll egy többemeletes pagoda.

A pagoda

Akkor nem lehetett bemenni, de a tájékoztató szerint egy vendéglőt akartak nyitni benne. (Már csak ezért is vissza kell mennem, mert fel akarok mászni a tetejére!) Nem messze a pagodától van egy japán kapu.

A japán kert közepén a faragott kapu

Gyönyörű faragott, körben virágok, sziklakert, fazonra nyírt bokrok - meseszép az egész. Még esőben is, mert természetesen, amikor odaértem, akkor jött egy nyári zápor. Kb. 5 percig tartott, és egy afrikai ország teljes éves csapadéka zuhant le.

Ezek után viszont sajnos el kellett hagynom a kertet, merthogy záróra közeledett.