Ezúttal Richmondba mentem, ami London egyik negyede. A Tudor-korban az uralkodók rendszeresen időztek itt, merthogy sokkal jobb volt a levegő, mint Londonban. Két dolgot néztem ki magamnak, az egyik a Richmond-palota volt, a másik pedig a Ham House. Ez utóbbival kezdtem, mivel ez messzebb volt az állomástól.

Többszöri átszállással jutottam el Richmondba. Errefelé egy másik vonattársaság szerelvényei közlekednek, de a szolgáltatás ugyanolyan jó volt, mint a korábbi társaságoké: kényelmes, tiszta kocsik, pontos indulás és érkezés.

Az állomástól a Temze partján mentem végig a Ham House-ig. Nagyon kellemes volt a séta (csak időnként szemerkélt az eső). Itt még egészen keskeny a Temze, nem olyan széles és mély, mint London belvárosában. Rengetegen kenuztak: ujjatlan pólóban és mezítláb sétafikáltak a kenusok a parton, amíg ki-be rakosgatták a kenuikat. Nem mondom, hogy hideg volt, de nekem egyáltalán nem volt melegem a termópulcsimban és a kabátomban. Láthatóan egyikük sem fázott, mert egyáltalán nem kapkodták a lábukat, hogy minél előbb meleg helyre kerüljenek vagy legalábbis cipő közelébe.

Visszatérve a sétára. Azon a parton, ahol én mentem végig, egy idő után eltűntek a házak, majd egy mezőn tehenek legelésztek (fekete-fehérek és egész hosszú szőrük volt), aztán pedig egy fás rész következett. A túlparton ezzel szemben különböző méretű és stílusú villák sorakoztak. Néhány futóval és biciklissel is találkoztam, de gyakorlatilag ezeket leszámítva egészen néptelen volt a part. Aztán egyszer csak megérkeztem a jelzéshez, hogy itt kell lekanyarodnom a Ham House-hoz.

Átvágtam egy kis ligeten, és már meg is érkeztem a házhoz. 

A Ham House 

A története - hát majdnem csak azt mondanám, hogy nem is "igazi" angol épület, merthogy nem volt köze se Hódító Vilmoshoz, se VIII. Henrikhez, se I. Erzsébethez, de még Viktória és Churchill se járt a közelében. Ezzel ellentétben 1610-ben épült, és I. Károly adományozta a Murray családnak. Ennek következtében, miután Károlyt lefejezték, a családnak menekülnie kellett. Az akkori earl már nem érte meg a polgárháború utáni visszatérést, mert időközben elhalálozott, és a lányára hagyta a házat, aki visszaköltözése utána átalakíttatta az épületet, ebben a formában látogatható ma is. Néhány tulajdonos csere után a Tollemach család kezébe került az egész birtok, akik aztán 1948-ban a National Trustnak adományozták. 

A házba belépve rögtön a Nagycsarnokban találtam magam. Mint kiderült, ez eredetileg nem volt ekkora. Az earl lánya alakíttatta át oly módon, hogy a mennyezetet áttörette, és így az első emeleten egy galériát hozott létre. Egyébként semmi különös nincs a helyiségben, a falakon az első tulajdonos festményei láthatók.

Innen a lépcsőház felé vettem az irányt. Rögtön a lépcső előtt egy ajtó nyílt a kápolnába. Hááát.... Ha nem írják, hogy ez a kápolna, rá nem jöttem volna, merthogy csak egy sötét kis helyiség volt, más semmi.

A lépcső nagyon szép faragványokkal volt díszítve. Sajnos csak az első emeletre engedik fel a látogatókat, a következő szintre már nem. Az emeletre felérve egy múzeumnak titulált szoba következett, ahol XVII. századi ruhák voltak kiállítva. Nem volt valami érdekes.

Ezek után átmentem a Nagycsarnok feletti galérián, majd egy elég sötét szobába érkeztem. Az elsötétítés oka a falakat borító faliszőnyegek voltak. Ami igazán tetszett, az a kandalló volt: csavart oszlopok álltak a két oldalán aranyozással díszítve. 

Innen a Hosszú galériára jutottam, ami gyakorlatilag a ház teljes keresztmetszetén húzódik végig. A falakon az egykori tulajdonosok és családtagjaik festményei lógtak I. és II. Károly társaságában, illetve mindenféle intarziás kisasztalkák, komódok álltak a fal mellett.

A Galériáról újabb helyiségek következtek. Az egyik a Zöld szoba volt - ez az egyetlen helyiség, ami I. Károly uralkodása idejéből megmaradt, a többit mind átalakították. Egy másik nagyon aranyos helyiség a könyvtár volt. Egy kb. 25-30 négyzetméteres szobácska, viszont padlótól a mennyezetig minden falát könyvek borították

Ezután a királynői hálószoba előszobája következett. II. Károly ugyanis meglátogatta a helyet a kedves nejével, és akkor ezeket a szobákat használta a hölgy. A falakat itt is falikárpitok borították.

Falikárpitok a királynői hálószoba előszobájából

A következő helyiség volt a királynő hálószobája (az utolsó az emeleten látogatható helyekből) - hát ebből ma már semmi nem látszik. Az 1730-as évektől kezdve ugyanis már nem hálószobaként használták a helyiséget, és akkor kikerült innen az ágy, amiben annak idején a királynő aludt, szóval semmi jele nem maradt az itt tartózkodásának.

Visszatérve a földszintre elsőként a hercegnői magánszobát néztem meg, ami megint nagyon picike volt. Az ezt követő tágas helyiségekben falikárpitok borították a falakat, de amik igazán tetszettek, azok a picike, nyolcszögletű kis asztalkák voltak. Nem tudom, mire használhatták őket, de szép faragványok borították a tetejüket.

Az egyik nyolcszögletű kis asztalka

Ezután a Márvány étkező következett. A falakon tapéta, a padló intarziás parketta. Az asztal is fából volt, szóval nem igazán értettem először a "márvány" elnevezést. Aztán persze utánanéztem. Eredetileg tényleg márvány borította a padlót, de aztán az 1700-as években ezt befedték az intarziás parkettával. Az étkező neve viszont maradt.

Ezután a hercegi hálószoba következett. Szép kis mennyezetes ágy állt egy kis beugróban, a falakon itt is falikárpitok. Innen az Urak étkezőjébe jutottam. Tök sötét volt, és gyakorlatilag semmi nem volt a szobában.

Ezzel gyakorlatilag a földszinttel is végeztem, tehát következett az alagsor, ami a személyzeti rész volt: konyha, pincék, ebédlő a személyzetnek. (A személyzet hálószobái a padláson voltak, és azok nem látogathatóak. Azért egyszer szeretnék eljutni egy ilyen személyzeti szárnyba, mert kíváncsi lennék rá.)

Az alagsorban volt egy söröspince is, merthogy annak idején sört készítettek a birtokon. A konyhában a falakon polcok sorakoztak, hatalmas munkaasztal állt középen, a sarokban tűzhelyek.

Ami meglepetés volt, az a hercegnői fürdőszoba. A hercegnő ugyanis az emeletről idejárt fürdeni. A helyiség egyik sarkában volt egy picike lépcső, ami közvetlenül a hercegnő szobáiból vezetett le ide (fent is láttam a lépcsőt, csak akkor azt hittem, hogy ezt a cselédség használta). A fürdőszoba igen mókás volt. A helyiség közepén állt egy hatalmas fa teknő, benne egy fa sámlival. Gondolom, praktikus okai voltak, hogy itt alakították ki a fürdőszobát, hiszen a meleg vizet így közvetlenül idehozták a konyhából és nem kellett felcipelni az emeletre. 

Van még egy hatalmas ebédlő is az alagsorban, ezt a személyzet használta. A falon ott a szokásos csengős tábla, hogy éppen melyik szobából szólt le az uraság vagy éppen az úrnő.

Miután kiveséztem a házat, a kert következett. Hát semmi extra nem volt benne, ami azért egy kis csalódást okozott. Találtam egy-két érdekesebb fát, fasort, de egyébként egy teljesen átlagos park az egész. Az egyetlen kivétel a ház melletti picike díszkert volt, ami francia stílusban épült.

A francia díszkert közvetlen az épület mellett.

A kertet annak a bizonyos elmenekült earlnek a lánya építtette, és csak a legbelső családtagjai és barátai látogathatták.  

Miután minden megnézhetőt megnéztem, visszasétáltam a Temze partján Richmondba, hogy megtaláljam a Richmond-palotát. Útközben megnéztem a régi városházát, ahol volt egy múzeum. Gondoltam, bemegyek, bár eddig bármelyik városi múzeumban jártam, egyik sem volt igazán érdekes.

A hölgy nagyon kedvesen fogadott (szerintem örült, hogy végre valaki betévedt oda, mert nem úgy tűnt, hogy a látogatók tülekedtek volna a bejutásért). Gondoltam, hogy akkor tőle felvilágosítást kérek, hogy hol is van a Richnmond-palota. Mindjárt ötölni-hatolni kezdett, hogy a palota... ööö... úgy tudja, hogy már nincs, de hát itt van valami róla, és egy tárlóhoz vezetett. Szép az őszinteség, értékeltem is, hogy bevallotta, hogy halvány lila gőze nincs a palotáról. Viszont legalább tudta, hogy hol kaphatok róla infót. Szóval a tárlóban ott volt a Richmond-palota modellje.

Az egykori Richmond-palota makettje.

Aztán mindjárt kiderült, hogy a polgárháború után a parlament eladta, és nemsokkal ezután megsemmisült. Hát mit ne mondjak, csalódtam az angolokban! Egy ilyen épületet hagytak megsemmisülni??!!

Merthogy aztán találtam egy nagyon részletes brossúrát a palotáról. Az első palota az 1290-es években épült. Akkor vált jelentőssé az épület, amikor II. Edward felesége, Izabella (aki IV. Szép Fülöp francia királynak a lánya volt) megkapta a palotát a fiától, III. Edwardtól. Izabella halála után III. Edward átalakíttatta, és aztán ő itt is halt meg. V. Henrik új palotát kezdett építeni a területen, amit aztán VII. Henrik tovább építtetett, mi több itt is halt meg. VIII. Henrik aztán teljes mértékben átalakíttatta, és igazi királyi palotává varázsolta a helyet. Amikor elvált Cleve-i Annától, akkor válási ajándékként neki adományozta, aki aztán később visszaadta azt Henrik fiának, VI. Edwardnak. Henrik idősebbik lánya, Mária itt töltötte a nászútját a férjével. I. Erzsébet pedig ideje nagy részét ebben a palotában töltötte, mi több itt is halt meg. Halála után, a Stuartok idejében a palota a walesi hercegek tulajdonába került. A polgárháború után aztán a parlament kezelte, majd nem sokkal utána megsemmisült. Egy ilyen épület!!!! Ráadásul a modell alapján az egyik legszebb királyi palota lehetett. Azért megmaradt a palotából egy üvegablaktöredék, ez is ki volt állítva. A megvásárolt brossura alapján pedig be lehetett járni az egykori palota egész területét. Mi több, kiderült, hogy az egyik kapu és a Régi palota egy része megmaradt (a palota modelljéről készült fényképen kb. az N-betűvel egyvonalban található a kapu).

Nosza, mindjárt útnak is eredtem, hogy megkeressem a palotát, pontosabban, ami megmaradt belőle. Egy nagyon szép parkon vágtam át, és mindjárt a park végében egy információs táblába ütköztem, ahol részletesen leírták a palota történetét, volt egy korabeli metszett, hogy hogyan nézett ki, illetve egy térkép a mai állapotokkal, bejelölve rajta, hogy az eredeti palota területén ma milyen épületek találhatók. Rögtön ezzel az információs táblával szemben pedig ott volt az egyetlen megmaradt kapu a hozzákapcsolódó épülettel. Ez a rész egyébként VII. Henrik korabeli.

A Richmond-palota egyetlen megmaradt kapuja.

A kapun belépve az egykori Régi palota udvarán találtam magam. A baloldalt húzódó házsor, amiben ma teljesen hétköznapi lakások találhatóak, az eredeti Régi palota maradványain épült. Az egykori Régi palotával szemben egy hasonló téglaépület állt, ezt a XVIII. században építették ide.

A kapuval szemben, ahol annak idején már az új palota csodás épülete állt, most egy 1700-as évek elején épült ház, a Trumpeters' House található. Emellett egy 20. század-i helyes kis épület áll - megmondom őszintén, azt hittem, hogy ez is legalább 1700-as évekbeli, nem gondoltam volna, hogy ennyire új.

Sajnos mindössze ennyit sikerült bejárnom az egykori Richmond-palota területéből. A fentebb felsorolt épületek mögötti kertek képezték még a hajdani palota területét, de azok magántulajdonban vannak, szóval oda nem juthattam be.

Mindenesetre érdekes volt így felfedezni az egykori palota maradványait, de változatlanul nagyon dühítő, hogy hagytak egy ilyen épületet megsemmisülni.