Ugyan hideg volt, de annyira csodaszépen sütött a nap, hogy muszáj voltam egy kicsit bóklászni a városban. A Fő térhez közel találtam egy csodaszép épületet, az Asam házat, amelyet a két Asam testvér épített magának. Ők építészek, szobrászok, festők voltak. Mivel vallásosak voltak, ezért rögtön a házuk mellé felépítettek egy templomot is, amelynek a hivatalos neve Nepomuki Szent János templom, de igazából Asam templomként ismert. A templomot magánhasználatra építették, és tényleg zárva volt kezdetben mások elől, de aztán arra kényszerítették a testvéreket, hogy megnyissák a látogatók előtt. A templom kívülről nem annyira impozáns, de a belseje! Na, az annál inkább. Tényleg csodaszép - már ha valaki vevő a jó kis barokkos giccses agyondíszítésre.

A főoltár és a díszes falak az Asam templomban.

Ezután a sétáló utcában egy jezsuita templomba botlottam, amiből kívülről szinte semmi nem látszott, mivel felújítják. Belül viszont nagyon helyes! És mint kiderült itt van a Wittelsbachok kriptája is. Nem az összes családtag van itt eltemetve, de II. Lajos igen (ő építette ugyebár Neuschwansteint), illetve Napóleon mostohafia is (ezen nagyon meglepődtem).

Ezt követően bevettem magamat a Deutsches Múzeumba.

A múzeum eléggé rémes kinézetű főbejárata.

Aki a technika megszállottja, annak ez a múzeum maga a paradicsom. Volt itt minden, mi szem szájnak ingere. Egy hajózási részleg: mindenféle kajakok, kenuk, csónakok voltak kiállítva, illetve egy U-boot is. A külsejét leszedték, és így be lehetett látni a belsejébe. Sajnos be nem lehetett menni, pedig az lett volna az igazi. Aztán mindenféle hajózási kellékeket is kiállítottak (szextánsok, távcsövek stb.).

Aztán következtek a repülők. Messerschmittek, Junkerek, helikopterek, a mai utasszállító gép keresztmetszete, repülőgépmotorok, katapult ülések sorakoztak egymás mellett.

Egy, a számtalan kiállított repülőgépből.

Ezt követte az űrhajós részleg, ahol szkafanderek, holdjáró és mindenféle, számomra beazonosíthatatlan űr izék voltak.

Volt egy nyomdatörténeti rész, itt a nyomdagépek fejlődését mutatták be. Ott volt a legelső, Gutenberg nyomdája, illetve a legmodernebb nyomdagépek is.

Gutenberg-féle nyomda.

Lenyomatok, betűkészletek - hihetetlenül érdekes volt.

Ezt követte a különböző gőzgépek csoportja. Hát itt elvesztettem a fonalat. Egyet, kettőt még csak-csak felismertem, de azért a többségről fogalmam sem volt, hogy micsoda.

Ezután lementem az alagsorba, ahol bányákat rendeztek be.

"Sóbánya" a múzeum pincéjében.

Mindenféle bányát bemutattak: só-, érc-, szénbánya, illetve hogy milyen technikával dolgoztak és milyen eszközöket használtak a kezdetektől a napjainkig. Hihetetlenül érdekes volt az egész.

A múzeum után még elmentem a közelben álló neogótikus templomhoz. Hát egy ez csalódás volt a számomra. Volt egy-két szép dolog benne, de úgy összességében nem estem hasra a látványtól. Innen visszasétáltam a Fő térre. Van ott egy nagyon jó kis vendéglő, gondoltam eszem valamit, mielőtt hazamegyek, de aztán letettem róla. Egy japán csoport állt előttem, és azt kivárni, míg ők eldöntik, hogy mit egyenek... Inkább hazabuszoztam.