Szóval Bostonból érkeztem Washingtonba, egészen pontosan a Washington Dulles repülőtérre, így leszállás közben vethettem egy pillantást a Pentagon épületére.

Pentagon - sajnos nem volt tiszta az idő, de azért így is látszik az épület jellegzetes ötszöge

Másnap csodás koratavaszi időre ébredtem. Hó nem volt, a nap sütött. A reggel és az este kimondottan hűvös volt, és azért napközben is jól esett időnként betérni valahová egy kicsit megmelegedni. 

A múltkori alkalommal zárva volt az Arlingtoni temető a nagy hó miatt, így ezért a mostani csavargást ott kezdtem. Zöldellő gyepszőnyeg mindenütt, a virágzó cseresznyefák fehérje keveredett a japán cseresznyefák halvány rózsaszínével. Tudom, hogy furán hangzik, de egészen különleges hangulata volt ezáltal a temetőnek. Megnéztem Kennedy sírját, illetve elméláztam a katonai sírok mellett. Egyforma fehér sírkövek katonás sorokban. A különbség mindössze annyi, hogy mindegyiken más név szerepelt, illetve az illető vallását is feltűntették: kicsi kereszt, Dávid-csillag vagy éppen félhold. Nagyon sokan voltak...

Minden parcella előtt ott szerepelt egy táblán a hadosztály neve és hogy melyik háborúban estek el a katonák

Innen átballagtam az Abraham Lincoln emlékműhöz, majd végigsétáltam a Mallon. Egészen furcsa volt látni hó nélkül. Itt is mindenütt virágoztak a japán cseresznyefák, így az egész hatalmas térnek nagyon tavaszias kinézete volt.

Útközben megnéztem a háborús emlékműveket. A Koreai jobban tetszett a téli időben. Valahogy az elcsigázott, menetelő katonák szobrai kifejezőbbek a hóban, mint így, hogy "csak" a fűben masíroztak. 

A második világháborús emlékmű, ami annyira nem fogott meg az előző alkalommal, most sem tetszett jobban, de a működő szökőkutak határozottan javítottak az összhatáson. 

A második világháború emlékmű - tagadhatatlanul jobb az összképe a szökőkutakkal

A vietnámi háború emlékére húzott falnál iszony tömeg volt. Az is jobban tetszett az emberek nélkül. Akkor valahogy jobban érvényesült a magassága és a hossza. 

Néhány helyen sárkányokat eregettek. A színes, különböző fazonú és méretű papírköltemények - tényleg azok voltak! - vidáman szálltak a szélben. 

Tovább sétálva elkavarodtam a kínai negyedbe.

A Kínai negyed bejárata

Díszes kínai kapu ívelt át az utca felett, az épületeket kínai elemek díszítették és természetesen a feliratok is kínaiak voltak az angol mellett. Az egyiken öles betűk hirdették: Pizza Bar. Hát a pizza, mint tipikus kínai kaja... Na, mindegy. 

Aztán a Freedom Plazara értem, ismét megnéztem a térképet, ami Dan Brown könyvében is szerepelt. A tér egyik szélét a posta épülete határolta egy toronnyal.

A nyílegyenes Pennsylvania Avenue a Freedom Plazaról. Szemben a Capitolium, jobbra a posta tornyos épülete

Benéztem az épületbe, ahol mindenféle giccseket, turistáknak szánt rémségeket lehetett kapni. Aztán találkoztam egy felirattal, miszerint fel lehet menni a toronyba, hát ezt nem hagyhattam ki! Üvegfalú lift repített fel a magasba. Annak ellenére, hogy nem annyira magas, a kilátás szép volt.

A Pennsylvania Avenue a posta tornyából. A bal első épület az FBI főhadiszállása és a távolban ott a Capitolium a fehér kupolájával

Ezt követően visszaindultam a szállodába, de előtte még betértem a Union Stationre. A múltkori alkalommal is itt ettem, hiszen az alaksor televan mindenféle finomságokat kínáló kis kajáldákkal. Egy kínai csirkét választottam - nem tudom a nevét, de nagyon ízletes volt.