Mást terveztem, de reggel eléggé be volt borulva, mi több délutánra esőt jósoltak, így úgy döntöttem, hogy nem reszkírozom meg, hogy elázzak, inkább valami olyan helyre megyek, ahol ha kell, fedett helyre tudok menekülni az eső elől. Így esett a választás Greenwichre.

Bevonatoztam a Victoria pályaudvarra, majd elsétáltam a Westminsterhez, ahol van egy kikötő. Ugyanis Greenwichbe hajóval is el lehet jutni. A hajóút egy órás, és létezik persze egy rövidebb útvonal egyéb közlekedési eszközökkel, de nagyon sokszor kellett volna átszállni, ezért döntöttem az egyszerűbb hajókázás mellett. A döntésemet egyáltalán nem bántam meg.

A hajónak kétfős legénysége volt, az egyik vezette a hajót, a másik a kikötésnél segédkezett, illetve idegenvezetett. Persze nem profi idegenvezető volt, de minden látnivalóról mondott néhány érdekességet. A hajó a parlament mellől indult, szóval meg lehetett csodálni az épületet a folyóról is, aztán következett a London Eye, a hidak egymás után, a Kleopátra tűje, a Belfast, a Tower, a Tower Bridge. És mekkora szerencsém volt! Jött egy hajó, így leállították a hídon a forgalmat, és felnyitották. A híd közepe, mintha csak egy kapu lenne, szétnyílt, komótosan felemelkedett, a hajó szépen átsiklott, majd az úttest visszaereszkedett és ment tovább a forgalom. Néhány perces volt az egész művelet.

Aztán folytattuk mi is a hajóutat lefelé a Temzén. Éppen apály volt, így a vízszint egészen alacsony volt, és látszottak a zöld algás facölöpök a különböző kikötőhelyeken. Láttunk kiskocsmákat (irtó édesek), a Globe színházat, Drake hajójának a másolatát, az új üzleti negyed felhőkarcolóit (rémesek és szerintem annyira nem illenek Londonhoz), és aztán egyszer csak feltűntek a Cutty Sark árbocai Greenwichben.

A Cutty Sark. A hajó előtt látható kupola egy lépcső, amely a Temze alatt húzódó alagútba vezet.

Első utam a Cutty Sarkhoz vezetett. Mesésen gyönyörű ez a hajó. Néhány éve felújították, és a szárazdokkot úgy készítették el, hogy a hajót a két oldaláról megtámasztották, és gyakorlatilag a levegőben áll, ennek következtében le lehet menni a hajó alá is. Természetesen megnéztem a pincétől a padlásig. Hát... Kicsit csalódtam, mert a két alsó fedélzet (a rakodószintek) szinte teljesen üresek voltak. Néhány tárgyat kiállítottak: hogy néztek ki azok a gyapotzsákok, amikben a gyapotot hozták be Ausztráliából, teadobozok, amikben a teát szállították Kínából, egy-két szextáns, aztán ennyi. A fedélzeten volt néhány kabin (konyha, legénységi szállás, asztalosműhely), aztán tanulmányozni lehetett a kötélzetet (minden elismerésem a tengerészeké, akik kiigazodnak ezeken!). Ezek után lementem a hajó alá. Mint mondtam, oldalról hatalmas gerendák tartják a levegőben, és sétálni lehet a hajó alatt.

A levegőben álló hajó. 

Elég érdekes volt ott állni a hatalmas hajótest alatt.  

Innen a Tengerészeti Főiskola épületéhez mentem, ahol megnéztem a kápolnát és a Painted Hallt.

Az eredeti kápolna egy tűzben elpusztult, a ma láthatót 1779-ben építették. 

A kápolna oltára és mennyezete.  

A Painted Hall (Festett Csarnok) a XVIII. század elején készült és Nagy-Britannia Sixtus-kápolnája néven emlegetik. A több mint 3500 négyzetméternyi falfelületen közel 200 festett alak látható. A termet ceremóniális célokra is használják, például Nelson admirális temetési szertartását is itt tartották. 

A Painted Hall (Festett Csarnok)

Ezután a Tengerészeti Múzeumot néztem meg. Mindenféle érdekes dolgot kiállítottak, illetve bemutatták hogy az angolok hogyan hódították meg az Atlanti-óceán partvidékét. Láttam kerekesgőzös lapátját (működő állapotban mutatták be), velencei gondolát (csupa aranyozással), a rabszolgahajók történetét (hogyan szállították a szerencsétleneket, milyen bilincseket használtak), különféle hajómodelleket, különböző faragott hajóorr díszeket. 

Egy hajóorr dísz a múzeumban.

Ezután csavarogtam még egyet a városban, de hamarosan visszaindultam a kikötőbe, mert ronda felhők kezdtek gyülekezni, és nem akartam megázni. Iszony sor állt a kikötőben, valószínűleg mások is úgy gondolták, hogy jobb meglógni az eső elől. Azt hittem, nem fogok felférni az első visszafelé menő hajóra, de tévedtem. Szerencsére feljutottam, még ülőhelyem is volt a fedett részben az ablak mellett. Rendesen beborult, miközben hajóztunk visszafelé. És megint mekkora szerencsém volt! Ugyanis megint jött egy hajó, ami miatt felnyitották a Tower Bridge-t. Ismét egészen közelről megszemlélhettem, ahogy átmegy a hajó a felnyitott híd alatt.

A Westminsternél lévő kikötőig mentem, majd onnan elgyalogoltam a Victora pályaudvarra, aztán felszálltam a hazafelé tartó vonatra. Mire hazaértem, szakadt az eső.