A kirándulás célja Battle volt, ahol valójában lezajlódott az 1066-os hastingsi csata, amikoris Hódító Vilmos legyőzte a Harold vezette angolszász sereget. Hódító Vilmos Hastingsnél szállt partra, de a hastingsi csata nem ott volt, hanem Battle területén (a csata után kapta a település a nevét). Vilmos a csata helyszínén alapított egy apátságot, amelynek templomát ott építtette fel, ahol Harold elesett a csatában. A főoltár előtt egyébként a mai napig egy kőtábla emlékeztet az eseményre. Igaz, a templomnak már csak az alapjai vannak meg, de a tábla még mindig ott áll.

Sajnos nem sikerült közvetlen járattal eljutnom a helyre, kétszer át kellett szállnom, de ismét lenyűgözött az angol vonathálózat, mert valami elképesztő pontossággal volt kiszámítva, hogy minden csatlakozást kényelmesen elérjek.

A battle-i vonatállomás épülete szerintem legalább az 1500-as, 1600-as évekből származik: famennyezetes, gótikus ablakokkal, fapadlóval. Hihetetlen, hogy egy ilyen épületet vonatállomásnak használnak.

A vonatállomás Battle-ben.

Innen egy kellemes 15 perces séta volt az apátság. Útközben egy idő után feltűnt az apátság magas kőfala. Szemben az apátság területével volt egy nagyon hangulatos kis templom (odafelé zárva volt, visszafelé esküvő miatt kitessékeltek), ami körül 1800-as és 1700-as évekbeli sírok álltak. Aztán egy kis térre értem, aminek baloldalát gyakorlatilag teljesen elfoglalta az apátság bejárata, ami egy tornyos megerősített kapu. 

Az apátság bejárata.

Belépve az épületbe rögtön letámadott nagyon udvariasan egy hölgy. Az épület ugyanis az English Heritage kezelésében áll. Osztottam-szoroztam, és úgy döntöttem, hogy megéri belépni és az egy éves tagsági kártyát kiváltani. Innentől kezdve az English Heritage kezelésében lévő létesítményeket ingyen nézhettem meg. 

Mint kiderült, a lehető legjobb időben érkeztem, ugyanis aznap azon ritka alkalmak egyike volt, amikor a látogatók előtt egyébként zárt részekbe is be lehetett menni. Az apátságot ugyanis VIII. Henrik az egyház megreformálásakor megszüntette. Jelentős része ezért áll ma romokban. A korábbi kolostor épületét Henrik az egyik kedvenc barátjának adományozta - ez az épületrész ennek köszönhette, hogy túlélte az évszázadokat. A barát családja, illetve leszármazottai itt laktak jó ideig, aztán a család eladta, és ma iskolaként üzemel. Kb. 300 diákja van. Ezért van az, hogy ez a rész csak nyári szünetben, és akkor is csak kizárólag vezetővel tekinthető meg.

A ma iskolaként üzemelő egykori kolostor épülete

Így aztán először ezt a részt néztem meg egy kis csoport tagjaként. A Nagycsarnokkal kezdtük az épület felfedezését, ahol van egy 1800-as években készült festmény a hastingsi csatáról. A hatalmas teremben óriási méretű kandalló áll, a mennyezete fagerendás, színes üvegablakos, és meseszép! Innen a könyvtárba mentünk. Nos... Nagyon kedves, a kertre néző ablakos helyiség volt, de könyv alig volt benne. Egyáltalán nem olyan volt, mint egy könyvtár. Ezután az ebédlő következett. Boltíves, egy kicsit sötét helyiség volt, talán ezért használták korábban raktárként.

Az ebédlő.

És akkor itt véget is ért az iskolai rész látogatása. Sajnos a többi helyiségekbe még nyáron, iskolaszünetben sem engedik be a látogatókat.

Ezek után az audio guide-dal a kezemben nekivágtam az apátság további részének felfedezéséhez. Egy kellemes félórás sétával körbejártam a valamikori csata területét. Közben kb. minden bokornál az audio guide elmondta, hogy akkor a Vilmos vezette normann sereg balról támadott, a Harold vezette angolszász sereg jobbra menekült, a csata annyira hosszúra nyúlt, hogy közben Vilmos lovat váltott, az angolszászok erre támadtak, a normannok meg arra meneteltek, és akkor nem is tudni pontosan, hogy Harold egy kardszúrás vagy egy, a szemét eltaláló nyílvessző következtében halt meg stb., stb. Azt hiszem, kicsit túlzásba vitték a csata részleteinek ecsetelését. Mindenesetre az idő kellemes, a táj szép volt, szóval élveztem a kutyagolást. 

A csatamező körbejárása után a dormitóriumhoz érkeztem vissza. Az épület felső szintje és teteje már nincs meg, csak az alsó szintet lehet megnézni, ami még így, félig romos állapotban is meseszép. A maga idejében ez egy hihetetlenül gyönyörű apátság lehetett.

A dormitórium maradványai

A következő látnivaló a Pillangó-kert volt. Hogy miért ez a neve, nem jöttem rá. A méteres gazban néhány gyümölcsfa csemete árválkodott két méhkaptár társaságában. A kiírás szerint vigyázni kell a méhekkel, nem szabad túl közel menni a kaptárhoz. Ez lehet, hogy csak beetető szöveg volt, mert egy árva méhecskét sem láttam a közelben.

Ezután a 19. században épített jégházhoz érkeztem. Amíg nem volt hűtőszekrény itt tárolták a télen összegyűjtött jeget. Mondjuk azon elméláztam, hogy Angliában azért nincsenek igazán fagyok, akkor vajon mit tárolhattak itt? Na, mindegy.

A következő állomás a kripta volt. Valamikor itt állt egy templom, aminek mintájára aztán felépítették a Westminster apátságot. Utóbbi ugyebár a mai napig áll, a mintául szolgáló templomnak már csak a kripta része található meg romokban, illetve a valamikori főoltár maradványai, aminél ott van az a bizonyos emléktábla, amely Harold halálának helyét jelöli.

Még fel lehetett mászni az apátság kőfalára is, amely azért volt olyan magas, merthogy védelmi funkciót is betöltött.

És akkor itt végetért a túra. Aminek egy kicsit örültem, mert időközben beborult, és feltámadt a beígért szél is. Szóval kimondottan jól esett felszállni a vonatra, ahol kivételesen nem ment a légkondi, így kellemes volt a klíma.