Az útjelző tábla mellett nagyon sokszor elmentem, így aztán egyik nap úgy döntöttem, hogy megnézem a helyet.  Igen vadregényes út vezetett oda, a fák teljesen összeértek a keskeny út felett, egy pici, helyes településen is keresztül kellett vágni, és aztán egyszer csak megérkeztem az udvarház parkjának bejáratához. Merthogy egy kedves kis park közepén áll a masszív épület.

A jegyvásárlás után egy kicsit meredek ösvényen kellett lesétálni, ahonnan rálátni az egész területre. Az épület legrégibb része a középkorban épült, aztán az évszázadok során minden tulajdonos hozzáépített egy kicsit.

A kis torony alatt van a bejárat, amely a belső udvarba nyílik.

Az épületet egy vizesárok veszi körbe, amelyben néhány igencsak méretes halat láttam úszkálni. A bejárat felett zömök őrtorony állt, ahová volt szerencsém felmenni és onnan nem csak a park, de az idevezető út túloldalán lévő mező és erdő is látszott.

A kapun belépve egy kis udvarba érkezik a látogató, ahol szintén lehet látni, hogy az egyes épületrészek mennyire különbözőek. A falakra virágok és egyéb növények futottak fel, amitől az egész még hangulatosabb.

Az épületben kellemes meglepetés ért, ugyanis lehetett fényképezni! (Egyszerűen nem jövök rá, hogy mi a feltétele annak, hogy lehet vagy sem fotózni. Eleinte azt hittem, hogy ha még a tulajdonosok lakják az épület egy részét, akkor tilos a fényképezés, de Hever esetében ez a teóriám megdőlt, mert abban az épületben már senki nem lakik.)

Rögtön a VIII. Henrik korabeli Nagy csarnokba érkezik az ember. (Valószínűleg maga az uralkodó is megfordult az udvarházban, amikor errefelé járt.) Hatalmas kandalló, gerendás mennyezet - szóval nagyon rendben volt a dolog.

Az épület egyik legrégibb kandalója a Nagy csarnokban.

Aztán szobák hosszú sora következett. Különböző stílusban voltak berendezve, volt, ami középkori, volt, ami már 19. századi. Próbálták bemutatni az udvarházat az évszázadok hosszú során keresztül. Azért néhány dolgot kiemelnék, ami különösen tetszett. A kandallók például: különböző méretűek, különböző fazonúak. Ki merem jelenteni, hogy két egyforma kandalló nincs az egész épületben. Fából faragott (persze nem az a része, ahol annak idején a tűz pattogott, hanem a felette lévő díszítés), kőből kirakott, kőfaragványos, kerámialapos - szóval volt ott mindenféle.

A modernizáció során fürdőszoba is épült. A wc nagyon mókás volt - inkább egy hatalmas ládához hasonlított -, a mosdókagyló az elmaradhatatlan külön meleg-hideg vizes csapokkal állt a sarokban.

Volt egy régi kápolna, ami teljesen jelentéktelen, picike szobácska volt. Aztán ott volt az "új" kápolna, amit VIII. Henrik idejében építettek - faragott széksorokkal, szószékkel, festett fa mennyezettel (a festék ugyan rendesen megkopott már).

A konyhában egy kis tábla volt a falon csengőkkel, ez tájékoztatta a személyzetet, hogy éppen melyik szobából hívták őket. De nagyon jópofa volt a mosogató, amelyet, ha éppen nem használtak, akkor egy falappal takartak le - meglehetősen praktikus megoldás!

Az udvarház után természetesen körbenéztem a parkban. A baj csak az volt, hogy mivel hetek óta nagyon meleg volt (igen akkor Angliában éppen egy meleg és száraz nyár volt!), így a fű eléggé ki volt égve, és sajnos - szokás szerint - a rózsák is elvirágoztak már. A konyhakerti részben viszont a tök már szép nagyra nőtt (Haloweenre biztos elérte a kellő nagyságot, hogy töklámpás váljon belőle), és a paradicsomok is szépen piroslottak. Volt egy kis tavacska kacsákkal, egészen hátul, a park határában pedig egy patakocska csörgedezett csendesen.