2020. április 11., 12. (szombat, vasárnap)
Mindkét reggel sokáig aludtam. Ez nem csak a fáradságnak tudható be szerintem, hanem annak is, hogy iszony csend van. A ház egy főút mellett áll és ugyan a szobám ablakai a kertre néznek, ennek ellenére azért valamennyire lehet hallani a forgalmat. Most viszont semmit. Néha-néha elmegy egy-egy autó - többnyire kézbesítők, szállítók furgonjai, teherautói - de egyébként semmi. Kivételesen még a szomszéd három gyerkőce is csendben volt, pedig azok sokszor már kora reggel kint randalíroznak a ház előtt, amikor már jó az idő. (A mögöttünk lévő négy ház előtt egy lekövezett kis tér van, és ott biciklizik a két kisfiú, a kislány meg többnyire csak szimplán visít valami miatt.)
Ismét néztem néhány epizódot egy sorozatból - hogy őszinte legyek, nem igazán kötött le a téma valamiért. Híreket módjával olvastam - ijesztők a számok! Tényleg jobb nem foglalkozni vele, mert csak bepánikol tőle az ember.
Délután olvastam, szunyókáltam és csak úgy voltam.