Most egészen normálisan sikerült felkelnem. Reggel kicsit pepecseltem (leveleket írtam, híreket olvastam - utóbbit lehet, hogy abba kellene hagynom, mert a covidos hírek eléggé rémisztőek), aztán megreggeliztem, majd kirúgtam a lányokat az ágyból, hogy sétáljunk. Meglepő módon nem volt semmiféle nyavalygás meg kínlódás a séta miatt, majdnem azt mondhatnám, hogy élvezték.

Hazaérve, természetesen tanulniuk kellett egy kicsit. Az egyismeretlenes egyenlettel ismét vért izzadtunk, egyszerűen nem érti a gyerkőc. Kínomban megnéztem a neten, hogy a bánatban lehetne ezt úgy elmagyarázni neki, hogy felfogja. Hát találtam valamit, majd meglátjuk, hogy sikerült vele még jobban összezavarnom, vagy esetleg leesik neki.

Az apuka éjszaka nem tudott új időpontot foglalnia kajaszállításilag. A héten ez a harmadik éjszaka, amikor próbálkozott. Húst viszont a közeli farmról rendelt és ő ment el érte, merthogy néhány barkácsdolgot is akart venni. A barkácsáruház mellett van az a nagy élelmiszeráruház, ahová én is be szoktam ugrani csütörtökönként a Lidl járatom után. Egy elképesztően nagy áruházról van szó, három hatalmas parkoló van mellette, illetve egy benzinkút. Apuka csak kíváncsiságból bekanyarodott, hogy megnézze, mi a helyzet. Az emberek gyakorlatilag körbesorakozták az épületet, illetve a három parkolót. Merthogy csak limitált mennyiségű ember mehet be vásárolni. Ez ismét arra ösztökélte őt, hogy próbáljon találni egy új időpontot két hét múlva. Azt mondta, hogy ezt a sort nem akarja végigállni. Én sem. Kínjában hazafelé beugrott a helyi kis boltba, ahol szintén sorakoznia kellett. Tejet persze nem vett, szóval holnap reggel megyek tejért meg magamnak egy-két motyóért.

Ma elképesztően csodaszép idő volt, 20 fok felett volt a hőmérséklet, szóval míg a gyerek a matekpéldák megoldásával kínlódott, addig én kiültem olvasni a kertbe.

Már csak egy nap és szabad leszek...