Hú, de nagyon nehezen keltem fel! Úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger. Azért csak kikászálódtam valahogy az ágyból és a reggeli kakaó után már egészen elfogadható állapotba kerültem. A kutya boldogan várt már, aztán irány a séta. Elég borongós volt az idő, de hála a jó égnek, nem esett. Hazaérve nyugiban megreggeliztem, aztán kirángattam a lányokat az ágyból. Ma törit tanultunk - végre valami, amihez értek is! A gyerek érdeklődik, de abból, amit múlt héten elmeséltem, szinte semmire nem emlékezett. Pedig nem is igazán történelmi eseményekről beszélgettünk, csakhogy miben különbözött az élet az 1930-as években a maihoz képest. Totál homály volt. Aztán jött a matek. A 6 osztásból csak egy volt rossz, ami tényleg nagyon jó eredménynek számít. Még egy iskola feladatlapot is sikerült 3 hibával megoldania. Juhéj! Kivételesen nem volt vita az olvasással sem. Szerintem rém unalmas a könyv, de a gyereknek tetszik és ez a lényeg.

Apuka váratlan hírrel jelent meg valamikor ebéd körül. Az egyik barátjának meghalt az apukája a vírus miatt. Színházban volt, ahol a mellette ülő néző köhögött, rá egy hétre jelentkeztek nála a tünetek, újabb hét elteltével már lélegeztető gépen volt és 2 héttel később meghalt. Egyébként teljesen egészséges volt a bácsi, semmilyen alapbetegsége nem volt. Azért ez eléggé sokkoló hír volt. Az első olyan áldozat, aki valamilyen szinten ismeretségi körből került ki és nem pedig a hírekben olvastam róla.

Ma megkérdeztem, hogy a helyzet ellenére nagypénteken meg húsvét hétfőn szabad lehetek-e. Az előzetes egyeztetések szerint ugyanis így állapodtunk meg. Nem gond, volt a válasz, szóval jövő héten csak 4 napot kell túlélni! Juhéj! Aztán 4 nap szünet és aztán megint csak 4 nap meló.