Ma ismét velünk tartott a házigazdánk, és elmentünk a közeli Wight-szigetre, amely kedvelt nyaralási célpontja a szigetlakóknak.  A menetrendszerinti kompjárat Southampton kikötőjéből indult. A hajóút kb. egy órás volt, és ahogy közeledtünk a sziget felé, úgy javult az idő. (Házigazdánk némi iróniával megjegyezte, hogy ahogy az ember elhagyja Angliát, mindjárt jobb lesz az idő...) Mire partot értünk, verőfényes napsütés fogadott minket, mi több olyan meleg, hogy pólóban közlekedtem és melegem volt! Végre tényleg nyár volt! Olyan szikrázóan sütött a nap egész délelőtt, hogy társaságunk egyik tagja le is égett. 

A sziget felfedezését az Osborne-házzal kezdtünk.

Az Osborne-ház parkra néző oldala.

Az épület Viktória királynő és családja számára készült és nyári rezidenciaként használták. Érdekesség, hogy a házat maga Albert (Viktória férje) tervezte olasz reneszánsz paloták mintájára. Viktória királynő nagyon szerette a helyet, mi több, itt is halt meg. Fia, VII. Edward viszont egyáltalán nem kedvelte, éppen ezért az államnak adományozta.

Gyönyörű szép az egész épület mind kívülről, mind belülről, de sajnos nem lehetett odabent fotózni pedig némelyik helyiség igen impozáns volt. Jártunk többek között abban a hálószobában is, amelyben Viktória királynő 81 évesen elhunyt.

Ezután az épülethez tartozó parkban bóklásztunk egy kicsit, majd megnéztük azt a svájci stílusban felépített házat, amelyben Viktória királynő kilenc gyereke lakott.

Viktória gyerekei laktak a kerben megbújt házban.

Ez is nagyon kis helyes volt, bár a másik épülethez képest szinte dísztelen. Azt mondanám, hogy inkább a praktikusság volt a fő szempont a berendezésénél. 

A parkban gyönyörűséges fákat láttunk. Többek között egy igazi parafát, amiből a parafa dugót készítik. A törzse olyan finom puha volt, hogy az hihetetlen.

A parafa törzse.

Le tudtam törni egy pici darabot a háncsból, és tényleg olyan volt, mint a dugó. A fű meg... Hát az valami hihetetlen volt! Olyan tömött és puha volt, mintha egy vastag szőnyegen jártunk volna.

Vittünk magunkkal szendvicseket, és a parkban ebédeltünk egy nagyon kedves kis helyen felállított padon.

Ezután elmentünk egy öbölbe, ahol gyönyörű fehér sziklákat láttunk. (Nem csak Dovernek vannak hófehér sziklái.)

A csendes kis öböl - ekkor már kezdett beborulni sajnos.

Csodás köveket gyűjtöttem, amiket a tenger mosott ki a partra. Nagyon békés és hangulatos volt az egész hely. Ezt követően a sziget legnyugatibb pontjára is elautóztunk, ahol már eléggé be volt borulva és őrülten fújt a szél, de azért megnéztük az úgynevezett Tű sziklákat.

Tűsziklák a borongóssá vált időben.

Mivel későre járt már, elindultunk a komphoz. A visszaúton sok vitorlást láttunk, illetve gyönyörködhettünk a naplementében. A szürke felhők közül kikukucskált a nap és érdekesen világította meg a széltől fodrozódó vizet. Sajnos mire partot értünk Southamptonban, ismét teljesen beborult.