A kiadós reggeli után ismét házigazdánkkal mentünk kirándulni, mivel, ahogy mondta, az ő "kocsija ismeri az utat". Kb. félóra alatt ott is voltunk Winchesterben, ahol egy ismerőst látogattuk meg. 

Nos, a néni 84 éves - hát egyáltalán nem néz ki annyinak! Nagyon kedvesen fogadott minket, és mindjárt felcsapott idegenvezetőnek, és körbevezetett minket a városon. Alig bírtunk lépést tartani vele, olyan tempót diktált. Az idő kellemes volt, ami itteni viszonylatban azt jelentette, hogy egyáltalán nem esett. Mi több, volt egy kb. 5 perc, amikor olyan melegen sütött a nap, hogy erősen gondolkodtam azon, hogy leveszem a pulcsimat. Aztán hamar visszabújt a felhők mögé, így még az esőkabátomat is vissza kellett venni, mert hűvös volt. 

Elgyalogoltunk a katonai múzeum vörös téglás épülete mellett, amelynek kertjébe is bepillantottunk: fazonra nyírt bokrok, fák és egy kis szökőkút díszítette. Végigsétáltunk a folyóparton, ahol egy új parkot hoztak létre. Nagyon kis helyes volt. Ezután visszatértünk a történelmi belvárosba, ahol megnéztük a katedrálist, amelynek főhajója a leghosszabb egész Európában.

A 170 méter hosszú főhajó egy része.

Az épület gyönyörű, ami  talán annak is köszönhető, hogy nem olyan régen újították fel. Meseszépek a faragványok, az üvegablakok. Számos püspök és korai angolszász uralkodó mellett Jane Austin is itt lett eltemetve.

Jane Austin nem a városban élt, hanem betegsége miatt érkezett ide, hogy kezeljék őt. Állapota rövidesen rosszabbodott és végül itt, Winchesterben halt meg, és ezért temették ide. 

A katedrális közelében áll az egyik megmaradt középkori városkapu, a Kingsgate. A kapu felett pedig rendhagyó módon egy templom, a St. Swithun-upon-Kingsgate található, amely valamikor a XIII. században épült.

Kingsgate katedrális felöli oldala. A boltívek feletti ablakok a templomhoz tartoznak.

A kapu mellett (a képen nem látszik) van egy ajtó, amely mögött megbújik az a lépcső, amely felvezet a templomba. Picike, majdnem csak akkora, mint egy nagyobb szoba, a mennyezete fagerendás.

A templom belseje. A sarokban, a látogatók mögött látható az ajtó, amely a lépcsőkre nyílik.   

Szintén a katedrális közelében volt egy sétálóutca, ahol éppen kirakodóvásár volt, és mindenféle "kacatot" lehetett kapni.

A néni pedig teljesen mindegy merre jártunk, folyamatosan mindenről mesélt, hogy mi micsoda, mikor épült, mikor alakították át, mikor újították fel, mit érdemes venni a kirakodóvásáron. Aranyos volt.

A séta után visszamentünk hozzá, mert ebéddel készült. Kicsit gyanúsan indult a dolog, mert valamit odaégetett, aminek következtében vágni lehetett a füstöt az egész házban, és nem győztünk ablakot nyitni, de aztán egészen jól alakult minden. Valamilyen zöldségből készült levest kaptunk - meg is mutatta, hogy miből főzte. Fogalmam sincs, mi lehetett az a zöld növény (leginkább a lóheréhez hasonlított), de nagyon finom volt. Másodiknak ízletes csirkét kaptunk gombával.

Jól elbeszélgettünk ebéd után, így aztán viszonylag későn értünk haza.