2020. március 30., hétfő
Jó kis csípős reggel volt ma. A sétát a kutyával kicsit le kellett rövidítenem, mert megint jégeső kezdett esni. Ronda, sötét felhők jöttek, de azért a nap is sütött - elég félelmetesen nézett ki az ég, mintha csak most jött volna el a világvége. Ha belegondolok, hogy az egész világ otthon ücsörög, minden bolt, üzlet és (szinte minden) munkahely zárva, akkor tényleg olyan egy kicsit, mintha ez lenne a világvége.
A lányok még aludtak, amikor hazaértem, így nyugiban megreggeliztem, csak aztán rúgtam ki őket az ágyból.
Hivatalosan a mai naptól a kicsinek megkezdődött a tavaszi szünet, de azért délelőtt kellett tanulnia - úgyse lehet mást csinálni. A matek... Tényleg doktorálni fogok a karantén végére! Igaz, ma úgy döntöttem, hogy nem a suliból kapott feladatokkal kínlódunk, hiszen az alapműveletekkel is komoly problémái vannak. Állandóan elrontja az összeadást, kivonást, szorzást, az osztásról nem is beszélek. Szóval ezeket gyakoroltuk, illetve apukával megállapodtunk, hogy minden nap fog néhány ilyen feladatot kapni a gyerkőc. A gyakorlás sohasem árt. Nem beszélve arról, hogy ha ezekkel nincs tisztában, hogyan is lenne képes bonyolultabb feladatokat megoldani.
Aztán megérkezett az előző nap megrendelt kaja rendelésünk. Amióta ez a rémes vírus kezdődött, először hoztak meg mindent, semmi sem hiányzott. Úgy látszik, hogy a szigorítás, miszerint egy dologból maximum kettőt, illetve összesen 80 különböző tételt lehet rendelni, meghozta az eredményét. A baj csak az, hogy még a következő két hétre sikerült időpontot foglalnia az apukának a kiszállításra, onnantól viszont nem. Szóval majd ki kell találni, hogy hogyan tovább.
