Juhéj, péntek! Azért ma reggel kicsit macerás volt a kelés. Az volt az érzésem, hogy már hetek óta be vagyunk zárva és már hetek óta magyarázok, magyarázok és magyarázok a gyereknek. Azért elmentem sétálni a blökivel, sikerült ugyanott biztonságosan leparkolni, mint előző nap, aztán egy nagyot csatangoltunk. Mekkora szerencse, hogy az idő ilyen meseszép!

Ma törivel kezdtünk. A gyerek nagyon lelkes volt, hogy ő mennyire szereti és... Volt egy olyan halvány reményem, hogy na, akkor talán itt nem kell annyit magyarázni. Mindjárt az első 5 perc után kiderült, hogy ez csak egy kósza, hiábavaló reménysugár volt. Második világháborúról tanultak. Álmomban sem képzeltem, hogy a gyerek dátumra pontosan fogja nekem elmesélni a háború történetét, de azért...

Minden tantárgyra igaz, hogy tematikusan veszik az anyagot, így a történelmet is. Nem időrendben haladnak, hanem gyakorlatilag egy-egy nagyobb történelmi kort (pl. Tudorok), nagyobb eseményt (pl. első világháború) tanulnak. Hogy miért nem időrendben, ez rejtély számomra és hogy az egyes korokat nem kötik össze az meg teljességgel érthetetlen, de ez az én véleményem.

A lényeg, hogy az adott témakör elején mindig ott van egy kérdéssor, hogy mi az az alap tudás, amit a gyereknek el kell sajátítania. Gondoltam, kezdem ezzel, de azért persze megnéztem, hogy mégis, meddig jutottak el a tananyagban, milyen részletességgel tanulták, hogy ne olyat kérdezzek tőle, amit még nem vettek vagy egyáltalán nem is esett szó róla. Első rész: hogyan éltek az 1930-as években, mi volt akkor más? Teljesen, a gyerek számára érhető eltérések: nem volt internet, nem volt online vásárlás, akkor egy autó 200 fontba került, nem volt mosógép, nem volt szárítógép, nem mindenkinek volt autója. Nagyszerű, világos, mint a nap. Első kérdés a kérdéssorban: mondjon két dolgot, ami a 30-as években másképp volt, mint ma, illetve egyet, ami ugyanaz. És akkor itt el is akadtunk. Mert nem tudott válaszolni a kérdésre. Próbáltam rávezetni (ez mindig rizikós, mert sokszor az az érzésem, hogy még jobban összezavarom), semmi. Mondtam neki, hogy egyáltalán nem kérdeztem olyat, amit nem vettek volna, mi több, ez igazából csak érdekesség, nem is szigorúan történelem. Aztán felolvastam neki. És visszakérdeztem. És még mindig csak a kérdés felére tudott válaszolni.

Aztán belemásztunk a háborúba. Hogy kezdődött? Mi volt az oka? "Mert Adolf háborúzni akart." Mit ne mondjak, egy pillanatra el kellett gondolkoznom, hogy milyen Adolf? Azért Hitlert nem nagyon szokták Adolfozni! "És csak 100 ezer embert tarthattak a németek" - és drága szívem, a többi x millióval mit csináltak? Szóval pontosítottuk a dolgot, hogy 100 ezer fős hadsereget tarthattak. "Mindegy." Mondtam, hogy nagyon nem mindegy, hogy 100 ezer ember vagy 100 ezer katona.

És ismét olvasás. Hurrráááá! Befejeztük a több mint egy éve olvasott könyvet! Egy újat kezdtünk el - rém unalmas, semmi történés nincs benne, csak üres, unalmas szövegelés. De hát ha ez tetszik neki, most mit csináljak? Amíg olvas, addig nincs gond.

És ismét matek... Hogyan magyarázzuk el az egyismeretlenes egyenlet megoldását...? Volt olyan feladat, amit én meg tudtam csinálni, de tisztában voltam azzal is, hogy az életben nem fogom tudni elmagyarázni, mert komplikált, mert logikusan ki kell következtetni, hogy milyen megadott adatokat hogyan használjon az ember ahhoz, hogy megkapja a kérdésre a választ. Apuka egyetértett velem, hogy az ilyeneket hagyjam, lássa a tanár, hogy a gyerek nem tudja.

Angolból ezúttal szövegértéses feladat volt. Egyoldalas szöveg elolvasása és a hozzátartozó 10 kérdést megválaszolni. Míg ezzel foglalkozott, kiültem olvasni a kertbe. Olyan kellemesen sütött a nap, énekeltek a madarak és csak a kutya jött időnként oda hozzám és megszimatolt, hogy még mindig én vagyok az. Töredelmesen bevallom, hogy nem néztem meg, hogy a gyerek helyesen válaszolt-e a kérdésekre, csak helyesírás szempontjából néztem át a válaszokat. Kihagyott betűk, elírt szavak - mondtam is neki, hogy ezek egyáltalán nem nagy hibák, inkább bosszantók és csak azt bizonyítják, hogy nem figyel eléggé.

Aztán jött a nagy hír, hogy Boris is vírusos, de otthonról dolgozik és tovább irányítja az országot. Egészen megnyugodtam... Még hozzátették, hogy azt nem tudják, hogy a terhes barátnője vele van-e a karanténban. Rettentő lényeges információ!

És délután fél 5-kor a lányok kész voltak a leckével. Apukát megkérdeztem, hogy kellek-e még. Miután mondta, hogy nem, feljöttem a szobámba.

Fürdés, aztán csak leültem ide a gép elé. Elfáradtam. És ez még csak az első hét volt!