Az időjósok egész napos esőt jósoltak. Reggel még azt hittük, tévedtek, mert meglepő módon sütött a nap. Nemcsak előkukucskált a felhők mögül, hanem nyáriasan sütött. Így aztán elindultunk Portsmouthba. Természetesen hiába néztük meg előre az utat, hogy merre is megyünk, szokás szerint valahol valamit elnéztünk. (Az utazásunkkor még nem létezett GPS, hagyományos térképet használtunk.) Nagyon rosszul van minden kitáblázva, még a helyiek is azt mondják, hogy nem kell mindig hinni a tábláknak, mert rosszak. Kösz. Ha helyi vagy, úgyis tudod, merre kell menni, ha meg külföldi, oldd meg! Na, azért csak elkecmeregtünk Portsmouthba. Három hajót szerettünk volna megnézni: a Warriort, a Victoryt, illetve a Rose Maryt (VIII. Henrik hajója, ami elsüllyedt, aztán valamikor az 1980-as években kiemelték, és konzerválva kiállították egy, külön a roncsnak épített hatalmas csarnokban).

Warrior - 1860-ban épített csatahajó, amely soha nem vett részt egyetlen ütközetben sem.

A Warriorral kezdtük. Gyönyörű volt, pincétől a padlásig mindent végignéztünk. Ez már nem csak vitorlával, hanem gőz hajtotta motorral is közlekedett. A kézifegyverek katonás sorrendben sorakoztak, az ágyúkon látszódott, hogy már modernebbek, de még nem annyira hasonlítottak a maiakra.

Használatra kész fegyverek. 

A matrózok függőágyakban aludtak, csak a tiszteknek járt külön kabin, amelyek ha nem is fényűzően, de azért kényelmesen lettek berendezve. A konyha részben kifényesített rézedények sorakoztak. A hajón volt már külön fürdő helyiség kádakkal és mellékhelyiség is - ezek azért már luxusnak számítottak!

Miután végeztünk, részt vettünk egy hajókiránduláson. A belépőjegy ugyanis magába foglalta a három hajó és a múzeumok megtekintését, valamint ezt a hajókirándulást is. A kis kiránduló hajó körbement az öbölben, ahol csodaszép mai csatahajókat láthattunk. Némelyik elképesztő méretű volt, főleg a mi, kb. 20 személyes lélekvesztőnkből, és meglehetősen barátságtalan kinézetű. Sajnos az út alatt eleredt az eső (és utána abba sem hagyta - mégis igaza lett az időjósoknak).

Egy repülőgép anyahajó. Ezt is nagyon szívesen megnéztem volna!

Visszatérve a hajóútról, elindultunk a Victoryhoz.

Victory, Nelson admirális hajója

Sajnos felújítás alatt állt, ami azt jelentette, hogy az árbocok felső része hiányzott, így egy kissé idétlenül nézett ki szegényke. De azért itt is mindent megvizslattunk, amit csak lehetett.

Fedélköz az ágyúk sorával a Victoryn.

A matrózok itt is függőágyakban aludtak. Összecsukható asztalokon és padokon étkeztek, amiket csata idejére félre tettek, hogy semmi se gátolja a mozgásukat az ágyúk körül. Itt is csak a tiszteknek, illetve a kapitánynak volt saját kabinja. Nelson kabinjában ott volt egy festmény a szerelméről, Lady Hamiltonról. Az egyik legalsó fedélközben - félhomályos, barátságtalan hely volt - látták el a csata sérültjeit. Ide került Nelson is, miután megsebesült, és ma egy festmény áll azon a helyen, ahol meghalt. (A testét aztán egy rummal teli hordóba tették és úgy szállították vissza Angliába, hogy méltó módon eltemessék.)

Sajnos a harmadik hajót egyáltalán nem láthattuk, ugyanis éppen restaurálták. De nem csak azt, hanem magát az épületet is, ahol ki van állítva. Szóval így betértünk a múzeumokba. Igazából egyik sem volt annyira érdekes, de azért végignéztünk mindent.

Ezek után az a zseniális ötletünk támadt, hogy sétálunk egyet a városban, ami tekintettel a folyamatosan zuhogó esőre nem a legjobb ötlet volt! Mindannyian két esőkabátban közlekedtünk: egy normálban és arra még rávettünk egy másikat, ami térdig leért és takarta a hátizsákokat is. Aztán rövid időn belül feladtuk a városnézést, mert egyszerűen rémes volt az egész: a tócsák, hogy bármennyi esőkabát volt rajtunk, azért az eső csak bevágott a kapucni alá, nem beszélve arról, hogy a lábunk szára rövidesen teljesen vizes lett. 

Szóval hazafelé vettük az irányt. Házinéni finom meleg vacsorával várt minket (spenótos tészta - meglepően finom volt!). Holnapra kevesebb esőt mondtak, mi több délutánra még egy kis napot is ígértek, szóval megkockáztatunk valami városnézés félét.