Nem volt rossz a könyv, és nagyon olvastatta magát, de még egyszer biztos nem venném a kezembe.

Először is a főhős egy kicsit béna volt. Ez még nem lett volna baj, de sokszor erőltetettnek éreztem ezt a bénaságát, amivel az író felruházta őt. Az, ahogy belezúgott a férfibe inkább tinédzserekre hasonlított és nem pedig egy harmincas éveiben járó nőre, aki pontosan tudja, hogy a külső nem minden. Néhányszor indokolatlanul szerepeltek benne durva szavak - egyáltalán nem illettek a karakterekhez. 

A sztori még hihető is lehetett volna, egészen az utolsó oldalakig. Ott viszont csalódtam. Először is a könyv elején a férj kijelentette a főhősnek, hogy a felesége nem játssza meg magát, kórházi leletek igazolják az állapotát - akkor az orvosok tévedtek? Ne talán tán a nő lefizette őket ezért a diagnózisért? Két képzett ápolónő is vigyázott rá - szerintem azok előbb-utóbb felfedezték volna, hogy csak megjátssza a magatehetetlent.

És a gyilkosság - ezzel aztán végképp nem tudtam mit kezdeni. Az egy dolog, hogy az ember, ha rájön, hogy becsapták, elárulták, akkor dühös lesz, kiabál, még talán az is elhangzik, hogy meg tudná ölni a másikat, de hogy meg is tegye? És hogy erre még a főhős biztatja is? Mégis milyen alapon? Elhiszem, hogy fel volt háborodva, elhiszem, hogy borzalmas dolgokat tett a napló szerint a másik nő, de ez még nem jogosítja fel őt, hogy ölésre buzdítsa a férfit! Szóval ezzel a gyilkossággal nekem az író agyoncsapta a sztorit. 

Ami pedig ezután következett... Az a levél egy csavar akart lenni, tudom, értem, de nálam ez nem vált be. Csak ültem a könyvvel a kezemben, hogy most mi van? Most akkor mégsem igazak a napló történetei, gondolatai? Viszont ez a levél meg túl nyálas volt és nem volt olyan igazán hatásosan megfogalmazva ahhoz, hogy meglegyen az a meghökkentő fordulat, amit az író el akart érni vele.

Szóval, ha a T. Olvasó úgy olvassa a könyvet, hogy nem gondolkodik el az apró részleteken, akkor nagyon fog tetszeni neki. Egyébként meg elképzelhető, hogy úgy jár, ahogy én is.