A történet a vietnámi háború után kezdődik. Van egy átlagos amerikai család: anya, a háborúból visszatért apa és a tizenéves lányuk. Az apa nemcsak harcolt a háborúban, hanem fogságba is esett, így visszatérte után mindenféle pszichés baja van. Legalábbis erre fogja az anya a veszekedéseket, hogy nem dolgozik és mindenféle egyéb problémákat. 

Aztán az apa megörököl egy házat kis földdel Alaszkában, eladják mindenüket és felkerekednek, hogy oda költözzenek. A ház és a környéke iszonyatosan elhanyagolt, de kemény munkával és a helyiek segítségével lakhatóvá teszik. A környék leírása meseszép az erdőkkel, hegyekkel, tóval, a hangulatos kis településsel. Majdnem csak kedvem támadt megnézni közelebbről. 

Nagyon érdekes, ahogy a szerző leírja az alaszkai életet, ami a mai napig nagyon kemény és kihívásokkal teli. A nyár szinte azzal telik, hogy elegendő élelmet tároljanak a télre, a tél pedig szimplán túlélésről szól. A kis közösség nagyon összetartó, mindenben segítik egymást, hiszen pontosan tudják, hogy csak így tudják túlélni a zord körülményeket. Ennek ellenére, a történet végén szereplő megoldás, miszerint egy-két telefonnal el lehet intézni bármit, még akkor is, ha az törvénybeütköző, kicsit hihetetlen nekem. 

A karakterek nagyon jók. A történetet a tizenéves lány meséli el. Az apuka figurája - annak ellenére, hogy utálatos egy alak - nagyon jól megírt. A mellékszereplők is igazi hús-vér emberek voltak, akik hozzáadtak valamit a történethez. Az anyuka... Igen, tudom, hogy a családi erőszakok esetében a bántalmazott fél sokszor saját magát hibáztatja a másik viselkedéséért, vagy éppen mentségeket keres, de azért ez nekem egy kicsit sok volt, amit ez a nő lenyelt. A másik karakter, akivel nem voltam teljesen megelégedve a lány szerelme. Ez a fiú túl tökéletes volt, és mintha sajnálta volna az írónő, hogy igazán katasztrofális dolog történjen vele, visszaírta a történetbe, ami megint csak nagyon sántított nekem. 

Ezektől eltekintve egy nagyon jól megírt, érdekes és szórakoztató könyv.