Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás
Minden holokauszttal kapcsolatos visszaemlékezésben van valami egyedi. Ebben az, hogy viszonylag korán, 1946-ban kiadták, illetve a szerzőnek sikerült jegyzeteket készítenie a táborbeli életéről még ott a táborban, így bizonyos szempontból sokkal részletesebb volt. Egy jobb szerkesztés többet adott volna a könyvhöz, minthogy így, kicsit nyers formában közölték az emlékeket. Például az egyik táborbeli orvosról név nélkül beszél, de a könyv végén lévő jegyzetekben ott van, hogy az illető Mengele volt. Értem, hogy az író nem tudta ottlétekor, hogy ki az az orvos, de talán jót tett volna az elbeszélésnek, ha nem a könyv végi jegyzetben jön rá a T. Olvasó, hogy kiről van szó, hanem Mengele első említésekor.
A szerző orvos, ennek következtében viszonylag kiváltságos helyzetben volt a táborban. "Csak" büntetésképpen kellett tényleges fizikai munkát végeznie, egyébként viszonylag jó körülmények között élt és szabadabban mozoghatott.
Nem csak ő, de a felesége is bekerült a táborba, aki nővérként dolgozott, ami azt jelentette, hogy ő is viszonylag jó körülmények közé került.
Helyzetükből következően többször is találkoztak, beszéltek egymással, ami tényleg kivételes lehetőséget jelentett számukra. Ez a tény, hogy a másik ott volt a közelben, hogy láthatták, mi több néha-néha beszélhettek is egymással, mindenképpen segített nekik a túlélésben. Annál is inkább hiszem ezt, mert nagyon sok esetben a tényleges táborbeli események szinte eltörpültek ahhoz képest, ahogy az író meséli, hogy végre látta a feleségét, végre beszélhetett vele, és vajon mikor láthatja, beszélhet vele megint. Szinte az egyik ilyen pillanattól a másikig élt.
A front közeledtével a tábort felszámolták, azokat a foglyokat, akik képesek voltak járni, elindították nyugat felé. Ekkor a házaspár először nem értett egyet egymással: vajon mikor van nagyobb esélyük a túlélésre, ha maradnak vagy ha mennek. Ennek következtében elszakadtak egymástól. Az írónak sikerült megszöknie és néhány rabbal együtt átvészelték a bizonytalan időket, amíg megérkezett a vörös hadsereg.
Ezt követően visszakerült Hollandiába és sikerült megtalálnia a feleségét is, aki szintén túlélte a borzalmakat.