Ha már Bostonban jártam, akkor úgy gondoltam, hogy a Harvard Egyetemre is ellátogatok, amely az USA légrégebb óta működő egyeteme. Az időjárás egyáltalán nem kedvezett nekem. Úgy tűnt, a tavasz menekülőre fogta a dolgot, mert ronda, szürke reggelre ébredtem. Hűvös volt, és fújdogált a szél is.

A helyi vonatjárattal kb. 20 perc alatt meg is érkeztem az úticélomhoz. Menetközben el kezdett esni az eső, majd az esőből hó lett. Finoman szólva sem volt kirándulóidő!

Azért elbóklásztam egy kicsit az egyetemen, amelyet 1636-ban alapítottak és eredetileg New College-nak hívták. A mai nevét John Harvadról kapta, aki nem csak itt tanult, de az intézmény támogatója is volt. (Egyébként Londonban született.)

John Harvard bronzszobra - itt épp szünetet tartott a havazás. 

Az egyetem hangulatos. Két-, háromemeletes, többnyire vöröstéglás épületek sorakoztak a kellemes, parkosított területén.

A híres bal cipője a szobornak, amely egészen fényes az egyetemisták simogatásától, merthogy a babona szerint szerencsét hoz.

Egy egészen picit azért csalódott voltam. Valahogy többet vártam ettől a helytől. Lehet, hogy azért volt hiányérzetem, mert szinte alig láttam egy-két embert lézengeni. Nem tudom, hogy az idő miatt, esetleg mindenki órán volt, vagy épp ellenkezőleg, tanítási szünet volt. Talán másképp éreztem volna, ha valamelyik épületbe bejuthatok. Csak az egyetem kápolnája volt nyitva a kiváncsiskodók előtt, azt természetesen megnéztem, egy egyszerű templomocska. Összességében tetszett minden, de nem volt egy olyan igazi nagy hűha élményem.  

A kellemetlen szél és a hózápor miatt rettenetesen átfagytam. Láthatóan a helyieket az időjárás egyáltalán nem zavarta. Egy egyetemista rövid ujjú pólóban, rövidnadrágban, zokni nélkül, egy sportcipőben sétálgatott. Egyáltalán nem sietett, csak kényelmesen ballagott, mintha nem is kavarogtak volna körülötte a masszív hópelyhek. Én kénytelen voltam beugrani a közelben található shopping centerbe, ahol vettem magamnak jó kis meleg harisnyát, mert lefagyott a lábam. Ezen kívül egy baseball sapkát is vásároltam, mivelhogy a kavargó hóesésben hiába vettem fel a kapucnit, állandóan tiszta víz lett a szemüvegem, és nem láttam semmit sem. A sapkán ott díszelgett a Harvard logója, így aztán majdnem úgy néztem ki, mint egy igazi harvardi egyetemista.

Ha már a shopping centerben voltam, megebédeltem, majd egy mosdóban felvettem a harisnyát, csak ezek után merészkedtem ismét ki a szabadba. 

Visszavonatoztam Bostonba, és hogy azért a pocsék idő ellenére mégiscsak lássak valamit, elmentem a természettudományi múzeumba. Hát nem azt mondom, hogy ez volt életem legnagyobb élménye, de azért volt egy-két érdekes dolog. Tetszett, hogy nagyon sok mindent kisebb kisérletekkel ki lehetett próbálni (például villámlás). A hely tele volt zsibongó, fel-alá rohangászó gyerkőcökkel, akik nagy élvezettel nyomkodták a gombokat, húzkodták a karokat ezen kísérleteknél. Aztán volt például egy életnagyságú T-Rex (azért nagyon mű volt...) az őslények illetve fossziliákról szóló kiállítás területén. Láttam egy 2000 éves fa keresztmetszetét meg egy-két egyéb érdekes dolgot. De mindenekelőtt meleg volt!

A 2000 éves fa

Ezután visszaindultam a szállásra. A havazásból ismét eső lett, de nem volt túl sok kedvem további városnézésre ebben az ítéletidőben. Visszatérve a szállodába, ettem egy francia hagymalevest, ami nagyon jól esett (meleg és finom volt, de semmi köze nem volt az igazi francia hagymaleveshez).