Előre bocsátom, hogy nagy David Garett rajongó vagyok, éppen ezért nagy várakozással vettem kezembe a könyvet. Nem csalódtam! 

Mindig is szerettem az életrajzokat, az önéletrajzokat meg különösen. Így sokkal jobban meg lehet ismerni az illető hírességet, pontosabban jobban bele lehet látni az életébe, a sikerek mögötti kudarcok, munka, próbálkozások, áldozatok sorába. Egy-egy ilyen típusú könyv elolvasása után nem csak az az érzésem, hogy jé, az illető is hús-vér ember, ne talán tán hasonló problémákkal küzd, mint én, de az is kiderül, hogy bizony a csillogás és a hírnév iszonyatosan sok negatívummal jár: végeláthatatlan próbák, lemondások, kezdeti sikertelenségek, majd később a hírnévvel a magánélet szinte teljes megszűnése, a folyamatos reflektorfény, ami elől nem lehet elmenekülni.

Ebben a könyvben is szerepel az a rögös út, ahogyan David rengeteg próba, csalódás és áldozat árán elért oda, ahol most van. Neki sem sikerült minden elsőre, sok helyen, sokszor kellett kilincselnie azért, hogy valaki először azt mondja neki, próbáljuk meg, hátha... Ő maga sem hitte, hogy ekkora sikert fog elérni ezzel a sajátos műfajjal, amit művel. 

A könyvben nem csak az életéről mesél, a küzdelmeiről, hanem egy különálló fejezetet szentel a hegedűknek, ami nem csak egy hangszer a számára. Ismeri az összes fajtát, elmagyarázza, hogy melyik, miért szól másképp és melyiket mikor szereti használni. Ráadásul gyűjti őket. Elmondása szerint, ha a kezébe adnak egy ismeretlen hangszert, a színéből,  a fa erezetéből és egy csomó egyéb, számomra teljesen ismeretlen részletből pontosan tudja, hogy ki, mikor, hol gyártotta. Azért ez nem semmi!

Tetszik a kötet felépítése, kicsit anekdotázós a stílusa, mintha csak egy kiadós vasárnapi ebéd után kezdene hozzá a meséléshez. Éppen ezért sokszor nem időrendben halad a történetével, vannak benne kitérők. Ez egyáltalán nem zavaró, sőt, ettől válik nagyon természetessé az egész. 

Egy extra dolog is jár a kötethez. Minden fejezet végén ott van egy QR-kód, amit beolvasva a fejezethez kapcsolódó fényképeket (többnyire családi tulajdonban lévők), illetve videókat lehet megnézni. Utóbbiak közül a legkorábbiak családi felvételek nem a legjobb minőségben, sokszor titokban filmezve, később aztán profi színvonalúak következnek különböző fellépésekről. Néha csak egy-egy szám, néha egy teljes koncert.