Hát az időjósok nem tévedtek, ragyogóan kék égre és napsütésre ébredtem. Mindjárt nagyobb lendülettel indultam az aznapi városnézésre! Az első célpontom a Minoritenkirhce volt, aminek meglehetősen fura a kinézete. Leginkább egy piramisra emlékeztetett, aminek vannak árkádai meg egy harangtornya. Igen, kicsit képzavaros a dolog, de tényleg így néz ki!

Minoritenkirche, Bécs egyik legrégibb temploma 

A templom kinézete azért ennyire egyedi, mert az évszázadok során többször tűzvész pusztított a templomban, és az egyik után a legegyszerűbb módon állították helyre a tetőt, aminek ez lett az eredménye. Semmi csúcs, boltívek, csak egy szimpla "lapostető". Nem csak a külseje ilyen egyedi, de odabent is van egy különleges alkotás: Leonardo Utolsó vacsorája mozaikból kirakva. A mű pontos másolata az eredeti festménynek. A hihetetlenül pici darabokat szabad szemmel szinte nem is lehet látni.

A következő célpontom ismét egy templom volt, aminek Loretto kápolnájában őrzik a Habsburg uralkodók szívét. Hát a kápolnába nem jutottam be, mert zárva volt, de a bejáratát láttam. (Utólag kiderült, hogy csak vezetővel lehet megnézni). 

Ezután a kapucinus templom következett, aminek a kripta részében vannak 1633-tól kezdődően a Habsburgok eltemetve. Hát maga a templom nem egy nagy durranás, gyakorlatilag simán elsétál mellette az ember annyira jelentéktelen. Egy narancssárga, viszonylag pici épület.

Kapucinus templom, a Habsburg család nyugvóhelye

A kripta rész annál érdekesebb. Bronz koporsókban - amik az idők során befeketedtek - ott sorakoznak egymás mellett a Habsburgok (Összesen 107 szarkofág.) A koporsók között van, ami egyszerű, semmiféle díszítés nincs rajta, és van, ami aztán roskadozik a mindenféle szobrok és díszítmények alatt. Érdekes érzés volt ott állni IV. Károly mellett, aki a félvilág ura volt (de legalábbis Európa fele felett rendelkezett).

IV. Károly díszes szarkofágja

Mária Terézia iker szarkofágban nyugszik, mert a férjével közös, de szerintem az összes gyerekük is belefért volna, mert olyan hatalmas. Ferenc Józsefé, Rudolfé és Sissié egy külön teremben állnak - a közepesen díszített koporsók közé tartoznak. Vannak egészen pici koporsók elég tetemes számban. Azért valahol nagyon elszomorító, hogy ezek a pici gyerkőcök ilyen korán meghaltak, most pedig ott porosodtak a koporsóik a félhomályos sarkokban.

Viszont nem találtam, Napóleon fiának, a Sasfióknak a koporsóját. Mária Lujzáéra (a mamája volt) rábukkantam, de hiába jártam háromszor is végig a különböző termeket, semmi. Volt egy tabló, ahol egy szűkített családfán feltüntették a neveket, mellette pedig egy sorszám jelezte, hogy melyik koporsóban nyugszik az illető. A Sasfiók neve szerepelt ezen, de sorszám nem volt mellette. Pedig biztosan tudom, hogy oda temették. Sissivel  beszélgettek arról, hogy mennyire utálják ezt a kriptát, és hogy nem akarják, hogy oda temessék őket. Sissi emlékezett erre a beszélgetésre, amikor sor került a Sasfiók temetésére a kriptában. (Később utánanéztem a dolgoknak. Tényleg odatemették, de aztán 1940-ben Hitler "odaajándékozta" a koporsót a franciáknak. Azóta az Invalidusok templomában van a koporsó, de a szíve és a belső szervei továbbra is a Kapucinus kriptában találhatók, ezért is szerepelhetett a neve a tablón.) 

Az utolsó teremben ott van Zita királyné meg az egyik fia is (látogatásomkor Habsburg Ottó még élt, gondolom, az ő koporsója is a mamája mellé került).

A következő célpontom a Szent István dóm volt. Sajnos renoválták kívülről, úgyhogy teljes pompájában nem lehetett megcsodálni. Szerencsére a tetővel már elkészültek, szóval látszottak a címerek. Belülről gyönyörű szép, a gótika igazi remeke. A szószék valami hihetetlen. Szerettem volna megfogni, hogy megbizonyosodjam arról, hogy tényleg kőből van, mert annyi csipke és mindenféle csiricsáré volt rajta, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy lehetett ezt kőből kifaragni.

Szent István dóm díszes szószéke

A dóm közelében találtam egy kisebb görögkeleti templomot is. Érdekes volt a színvilága és hogy mennyire más, mint egy nyugati templom. Nagyon tetszett!

Ezután a szállás felé vettem az utamat, de azért még arra volt időm, hogy benevezzek egy operaházi látogatásra. Mint kiderült az épület a háború alatt bombatalálatot kapott, szóval a főlépcsőház és a közvetlenül mögötte lévő helyiségeken kívül minden megsemmisült. Amikor a felújításra sor került, akkor nem nagyon volt pénz, ezért jó kis szocreál stílusban állították helyre a belső tereket. A büfé rész valami elképesztően ocsmány volt. Mondhatta a vezető, hogy itt 24 féle márványt használtak fel, ez attól még ronda! Viszont az eredetiben megmaradt rész gyönyörű volt. Egy nagyobbacska szobát még Ferenc József is használt teázásra, amikor az Operában járt. Ez ma több ezer euróért bérelhető fogadásokra, sajtótájékoztatókra.

Az Operaház egyik eredetiben megmaradt helyisége

Az operaházi látogatójegy magába foglalta az operamúzeumi belépőt is, így elballagtam oda is. Belépve az Operaház tagjainak fotói fogadtak, közöttük ott mosolygott rám Rost Andrea. Azért jó érzés, hogy egy ilyen helyen egy magyar művész is megtalálható. Azután időrendben bemutatták a híresebb darabokat: plakátok, szereposztás, fényképek. Jópofán nézett ki, mert miniben ott volt berendezve a színpad is. (Itt is szerepelt még egyszer Rost Andrea a Varázsfuvola bemutatója kapcsán.) 

Ezután még benéztem egy pálmaházszerűbe, ahol gyönyörű pillangókkal találkoztam. Tényleg nagyon szépek voltak, bár a belépőt utólag sokaltam.

Sajnos több mindenre nem maradt időm, szóval visszamentem a szállásra felvenni a motyómat, aztán kiballagtam a buszmegállóba. Kicsit korán érkeztem, a csodakék ég eltűnt, az eső pedig reménytelenül rákezdett és fújt a szél is, szóval elég vacak volt ott ácsorogni, merthogy csak egy tető volt a várakozók feje felett, így aztán a hideg esőt kíméletlenül bevágta alá a szél.

Aztán egyszer csak kiderült, hogy a busz késik. Aztán hogy lehet, hogy nem is indul?... Ugyanis Győr környékén az autópálya beszakadt egy helyen, és a busz, ami visszaindult volna, az valahol ott vesztegelt. Ekkor már elég sokan várakoztunk, aztán többen vadul telefonálgatni kezdtek. Végül hivatalos forrás is megerősítette, hogy a busz úton volt (Budapestről 12-kor indult), és már át is ért a határon, szóval amint megérkezik, azonnal indul vissza. Valamikor fél 8 körül gördült be végül a buszpályaudvarra. Hát a leszálló emberek inkább zombikra hasonlítottak, eléggé megviselte őket a hosszúra nyúlt utazás. Az utaskísérő úgy szállt le, hogy hadd menjenek el pisilni meg hadd szívjon el egy cigit, aztán megyünk. 8.10-kor aztán el is indultunk, szóval pikkpakk elintézték a technikai elintéznivalókat és a becsekkolást. A busz kerülővel ment Pozsony és Komárom érintésével, és így a visszaút jelentősen hosszabbra nyúlt. Ez azt jelentette, hogy este 10 helyett éjfélre érkeztünk a Népligethez.