Fél 9 körül keltem, isteni jól aludtam. Nem szokásom, de mivel benne volt az árban, így a hotelben reggeliztem. Teljesen korrekt kontinentális reggelit kaptam. (Na jó, azért kakaójuk nem volt.)

Reggeli után azonnal útnak indultam. A cél Schönbrunn volt. Kimetróztam a kastélyhoz, miközben folyamatosan az eget kémleltem, és reméltem, hogy nem lesz eső.

A kastélyban sajnos nem lehetett fényképezni. Kértem egy magyar nyelvű audio guide-ot remélve, hogy mindenféle érdekességet megtudok a helyről. Hát valami iszony vacak volt! Nem tudom, más nyelveken milyen lehet, de hogy ez annyira semmitmondó, olyan ritka unalmas volt, hogy az elképesztő! Esküszöm többet beszélt a ketyere használatáról, mint magáról a kastélyról! Ettől függetlenül szép volt, bár annyira nem nyűgözött le. (Pompáját tekintve eltörpül Versailles mellett.)

A kastély kivégzése után szisztematikusan bejártam a parkot. Mindenféle csodaszép szökőkutat láttam (időnként nem sikerült hátszélben megközelítenem őket, szóval jött a hidegzuhany), nagyon jópofa kis ligeteket, különböző fazonra lenyírt bozótokat, labirintust (mindegyikből sikerült viszonylag könnyen kijutnom). Végre azt is megtudtam, hogyan vágják olyan tökéletes fazonra a fákat az ilyen típusú kertekben. A kert egyik eldugott részében ugyanis ott állt az a kerekes monstrum, amiről a lombkoronákat a megfelelő formára nyírják. Leginkább egy középkori ostromgépre emlékeztetett a jószág.

Felmásztam kert végében álló Gloriette-hez is. A kilátás gyönyörű volt odafentről. Gondolom, hogy tiszta időben, még szebb, de én annak is örültem, hogy nem esik!

Gloriette-ről készült fotó: a kastély, háttérben pedig a város.

Az állatkertet kihagytam, de elmentem mellette, úgyhogy láttam igazi amerikai bölényt. Először elbújt egy fa mögé, de aztán rendes volt, mert komótosan elősétált, szóval sikerült lefotóznom.

Egy jól megtermett amerikai bölény

Ezután bementem a pálmaházba. Hát nagyon jól esett a meleg, mit ne mondjak! Gyönyörű szép virágokat láttam (a nevüket nem tudom, de mindenféle színűek és fajtájúak voltak), több óriási csigát (legalább 10 centisek voltak), egy igazi ananászt, amelyik éppen érőfélben volt.

Az egyik, kicsit szégyellős óriás csiga

A pálmaház után megnéztem a kaktuszokkal teli másik üvegházat is. Ott madarak, gyíkok, egerek és lepkék repdestek, futkároztak mindenfelé (az egerek és a gyíkok üvegfalak között). Sajnos a kaktuszok nem virágoztak, de így is borzasztóan tetszettek.

Ezután a hintómúzeum következett. Fényképezni itt sem lehetett, viszont mivel nem volt tömeg és a teremőrök sem voltak olyan éberek, kinéztem néhány szebb darabot megörökítés céljából. Erre egy idióta vakuval kezdett fotózni! Két öreglány beárulta a renitens látogatót az egyik őrnek, szóval a tervem meghiúsult. Pedig kiállították Sissi egyik ruháját - egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy férhetett bele, pláne három gyerek után. Mindössze ötven centi volt a dereka! Egyszerűen elképesztő. Ott volt az a hintó is, ami a magyar koronázásra vitte. Ez volt az egyik, amit le akartam fotózni, de hát amiatt a lebukott pancser miatt esélyem nem volt, mert a teremőrök ekkor már árgus szemekkel vizslattak mindenkit. A másik az a hintó volt, amit a Habsburgok temetése alkalmával használnak. Elképesztően nagy volt. Koromfekete, díszes faragásokkal. Utoljára Zita királynő koporsóját szállította (azt hiszem, Habsburg Ottó temetésén nem használták). 

Nos, a hintómúzeummal befejeztem az aznapi kirándulásomat. Amit lehetett megnéztem, így visszaindultam a szállásra. Útközben betértem egy Billába, ahol vettem húsgombócot és hozzá helyben sült császárzsömlét. Hogy ennek milyen illata volt, és mennyire finom volt! Rendesen belaktam, aztán irány az ágy, és alvás. Előtte azért még megnéztem az időjárásjelentést - másnapra kicsit jobb időt jósoltak.