Elfogyasztottam utolsó, felejthetetlen reggelimet. (Egy darabig biztos, hogy nem eszem pirítóst!) Ezután Teddy (a taxisofőr) jött értem, hogy kivigyen a reptérre. Tök jó fej volt, mert a kertek alatt mentünk, nehogy dugóba kerüljünk. Ennek következtében majdnem elütöttünk egy őzmamát a gidájával, mert méterekkel előttünk ugrottak le az úttestre, és aztán ugyanolyan hirtelen el is tűntek az út túloldalán lévő fák között.

Ismét többszöri átszállással repültem, mivel így olcsóbb volt. Tehát elsőnek New Yorkba repültem. Ez a gép egy meglehetősen családias kis jószág volt. Viszonylag hamar megérkeztünk. Árgus szemekkel figyeltem, hátha látok valamit a városból, de nem jártam sikerrel.

A repülőtér... Irgalmatlan nagy. Míg vártam a csatlakozást, ettem aztán bóklásztam.

Amikor végre fent voltam a Rómába induló gépen, ismét figyeltem, hátha látok valamit a városból, és nem hiába! Amikor a gép fordult rá a kifutópályára, akkor azt hiszem, sikerült megörökítenem az Empire State Buildinget! Ez a repülő nem volt annyira modern, mint odafelé menet, itt csak egy nagy kivetítőn lehetett filmet nézni. Rém unalmas volt, úgyhogy inkább olvastam, aztán meg aludtam.

Kissé homályos felvétel New Yorkról