Ismét városon kívüli kirándulás. Vonatozás, majd kis séta a kastélyhoz. Csodaszép volt, ha röviden akarnám megfogalmazni. Maga a kastély kívülről teljesen átlagosnak néz ki. Sajnos csak egy részébe lehet mezei halandónak bemenni, a többibe vezetővel és természetesen csak időre és franciául, szóval ezt a részt kihagytam. De amit lehetett, azt megnéztem és az is meseszép volt. Ezen a helyen már a XII. században állt egy vár, amit aztán az évszázadok folyamán többször átépítették, kibővítettek. I. Ferenc volt az, aki drasztikusan átalakította az épületet és az elnyerte a ma látható formáját.
Csodaszép termeket láttam. Szebbnél szebb falikárpitok, szőnyegek, kínai vázák mindenütt. Megkockáztatom, hogy a kastély pompája vetekedik a versailles-i kastéllyal. A nagyszalonban faborkulat borította a falakat, a bálteremben egy óriási márvány kandalló, ami az egyik falat teljesen elfoglalta. A trónterem egyszerűen lenyűgöző volt (eredetileg ez volt a király hálószobája, Napóleon alakíttatta át trónteremmé, a trónszék ott állt, ahol annak idején a király ágya.) A kápolna tele szebbnél szebb freskókkal.

A királynő hálószobája. A hagyomány szerint a kastélyban megszálló francia király- és császárné mindig ebben a szobában aludt.

Napóleon idejében itt lakott a pápa (aki azért érkezett, hogy megkoronázza őt). De persze Napóleon is meghúzta magát itt, 1804-ben rendeztetett be magának egy külön lakosztályt (XVI. Lajos szobáiból alakították ki). Láttam azt az asztalt is (egyszerű kis kerek asztalka), amin aláírta a lemondását (ezt követően került Elba szigetére).
Természetesen a kastélyt körülvevő kertet is bejártam, ami persze nem olyan óriási, mint mondjuk a versailles-i. Az ősz ellenére még most is nagyon szép volt, meglepő módon egy csomó virág még javában virágzott, de biztos sokkal szebb tavasszal vagy nyáron. A tavacskák televoltak halakkal, simán lehetett volna pecázni. Közben azonban az idő kezdett elromlani. Óriási felhők jöttek, amitől a kastély épületegyüttese elég kisértetiessé vált. A kert végébe érve, aztán eleredt az eső is - hogy ezen én már miért nem lepődtem meg? Még jó, hogy csak akkor jött az égi áldás, amikor gyakorlatilag már mindent megnéztem!