Másnap bármennyire is fáradtan ébredt, magára erőszakolta a futást. Majd összeesett, amikor hazaért, annyira kimerült. Ahhoz képest, hogy az egyetem alatt rendszeresen sportolt, mostanában olyan elfoglalt volt, hogy a munkáján kívül semmire sem jutott ideje, így nem csoda, ha egy ilyen rövid távtól is teljesen kifulladt.

Délelőtt volt egy tárgyalása a bíróságon, ami szokatlanul hosszúra nyúlt. Rohanva ért vissza az irodába. Szerencséjére azonban az ügyfél lemondta a következő megbeszélést, így mindenféle kapkodás nélkül készülhetett a délutáni értekezletre. Kimondottan örült, hogy végre nem kell sietnie.

Amikor azonban titkárnője kicsit félve benyitott - tisztában volt azzal, hogy mennyire nem szerette, ha munka közben zavarják -, Amanda tudta, valaki már megint keresztbehúzta számításait.

- Igen, Jennifer - várakozva nézett a nő aggodalmaskodó arcára.

- Egy alak keres – kezdte bizonytalanul. - Azt mondja, ismered őt. Már hívtam a biztonságiakat, mert... – tétován elhallgatott.

- Jézusom, ki az?

- Valami Devil.

- Devil? - akaratlanul is elmosolyodott. - Tényleg ismerem, engedd be nyugodtan.

A titkárnő arcán először meglepetés, aztán a teljes döbbenet látszott.

- Tisztában vagyok vele, hogy fura figura, de aggodalomra semmi ok - kicsit szégyellte magát, hogy elfelejtette megköszönni a férfinek a CD-t. Amiatt azonban nem érzett semmiféle kellemetlenséget, hogy ismeri Devilt. Pedig nemcsak titkárnője, hanem a biztonságiak is, akik közben odaértek, és megpróbálták kitessékelni a férfit, csodálkozva néztek rá. Úgy látszik, ők sem voltak Devil rajongói és nem ismerték fel őt.

- Nem hittem volna, hogy ilyen nehezen jutok be hozzád - mondta a férfi, amikor végre ott ült vele szemben. – Semmi gond, nem fogom megenni a főnökét - fordult a még mindig döbbent Jenniferhez.

- Tényleg minden rendben, nyugodtan magunkra hagyhatsz minket - biztosította Amanda is titkárnőjét.

- Nem gondoltam volna, hogy ekkora felbolydulást okozok - mondta a férfi, amikor kettesben maradtak. – Ha kínos neked…

- Á, dehogy! Nem kínos egyáltalán, csak más ügyfelekhez szoktak - végigmérte a férfit. Most egészen elfogadható volt a megjelenése. Hosszú ujjú, kissé kopottas farmeringet viselt, így csak a kézfején lévő tetoválást lehetett látni, dehát a hosszú haj, a számtalan fülbevaló és a térdén lyukas koptatott farmernadrág miatt érthető volt a titkárnő aggodalma.

- Á, igen, igen. Amíg kiderítettem, hol dolgozol, azért egy-két dolgot megtudtam rólad. A Jégcsap nem éppen bizalomkeltő elnevezés.

Amanda halványan elmosolyodott.

- Nem az, de többek szerint nagyon találó. Köszönöm a CD-t - terelte másra a beszélgetést. - Fel akartalak hívni, de nem tudtam, hol érhetlek utol - egy kicsit dühös volt magára, hogy meg sem próbálta kideríteni a férfi telefonszámát.

- Semmi gond. Így személyesen jobban esik a köszönet.

- Ne haragudj, de nagyon zsúfolt a napom, ha elmondanád, miért jöttél... - órájára sandított. Persze örült a férfinek, de azért még fel kell készülnie arra az értekezletre.

- Igen, igen, persze. Először is egy kis ebéd a szomszéd kínai étteremből - letette az asztalra egy papírzacskót. - Aztán van egy kis ügyem, amihez ügyvédre lenne szükségem. Nem komoly a dolog, csak egy lakást szeretnék venni. A mostaniban csőtörés volt, és csaknem lakhatatlanná vált. Nem tudom, hogy milyen papírok szükségesek, és gondoltam szakemberhez fordulok. Ezeket - tett le egy dossziényi iratot az asztalra - a mostani tulajdonos nyomta a kezembe.

Amanda meglepetten bontotta ki a kellemesen illatozó zacskót és csak most tudatosodott benne, hogy az ebédet megint kihagyta.

- Köszönöm - mosolygott melegen a férfire, aztán az iratokért nyúlt. - Az az igazság, hogy nem nagyon foglalkoztam ingatlanügyekkel mostanság, de azért segítek.

- Természetesen nem ingyen kérem, hiszen más a barátság és más az üzlet.

- Az anyagiakat majd később megbeszéljük. Felhívlak, amikor átnéztem mindent.

- Rendben. A telefonszámomat is beleraktam a dossziéba. Nem életbevágóan sürgős a dolog, mert a cimborámnál ellakhatok egy darabig, de azért nem szeretnem, ha valaki más venné meg, mert tetszik a kégli.

- Ígérem, hogy még a héten jelentkezem.

- Nagyon köszönöm. Akkor nem zavarlak tovább. Jó munkát, és várom a hívásod.

Olyan gyorsan hagyta el az irodát, hogy Amandának szinte ideje sem maradt arra, hogy tisztességesen elköszönjön.

- Hát ez az alak mit akart tőled? - jelent meg az ajtóban egy szőke, bajuszos férfi. Amanda nem igazán kedvelte őt a modora miatt, hiszen mindig mindent tudni akart, és persze többször megkísérelt már kikezdeni vele.

- Ügyfél - mondta, miközben az utolsó falatokat tette a szájába. Hú, ez fenséges volt. Meg kell kérdeznie Devilt, hogy hol vette, mert régen evett ennyire finomat.

- Mióta ügyfeleid ilyen csavargók? És hogyhogy hozott neked ebédet? Egyáltalán milyen ügye lehet egy ilyen alaknak? Kit ölt meg? Büntető ügyekkel eddig nem foglalkoztál.

- James, semmi közöd hozzá - utasította rendre a nő hidegen. - Dolgozni szeretnék, úgyhogy kívül tágasabb.

- Bezzeg, ha én hívlak ebédelni...

- James!

A férfi sértődötten távozott.

Amanda elgondolkozva vette kezébe Devil dossziéját. Mindjárt az első oldalon meglepően apró, takaros betűkkel ott volt egy mobiltelefonszám, aztán tulajdoni lap, az ingatlan részletes adatai, egy építészeti felülvizsgálat, nyilatkozat a gyámügyi hatóságtól... De most nem ezzel kell foglalkoznia, hanem az értekezletre felkészülnie, majd este átnézi ezeket a papírokat is. De hiába próbált koncentrálni gondolatai el-elkalandoztak.