Bettina Göring-Melissa Müller: Drága bácsikám

Göring unokahúga ír a családjáról és hogy a családja múltja mennyire befolyásolta az ő életét.

A család története meglehetősen kusza és igencsak részletekbe menő - töredelmesen bevallom, hogy néha elvesztem, hogy ki kicsoda. (Talán ha mellékeltek volna egy családfát, az sokat segített volna beazonosítani az egyes tagokat főleg úgy, hogy voltak azonos keresztnevű emberek is.)

Mindez valamennyire magyarázatot ad Bettina saját sorsának alakulására. Amit én kicsit keveselltem az az volt, hogy indokolja, hogyan hatott rá a "drága bácsikája" múltja. Igen, vannak benne utalások, de nem annyira sok. Például iskolás korából semmi példát nem hozott, hogy esetleg az osztálytársai mondjuk összesúgtak volna a háta mögött, hogy ő abból a Göring családból származik. Ennek következtében néhány fiatalkori tette inkább fiatalkori lázadásnak tűnik, mint magyarázat a család múltjára.

Az is furcsa volt, hogy ugyan megemlítette, hogy a szülei és a nagymamája nem igazán beszéltek a "drága bácsikáról" vagy ha igen, akkor is hitetlenkedtek, hogy tudott volna arról, ami a koncentrációs táborokban történt, de aztán hirtelen megemlítette azt az epizódot, amikor a bátyja horogkeresztet rajzolt a családi fotók közül előkerült Göring képre. Miért is? 

Szóval több emlék arról, hogyan érezte magát a nagybátyja miatt, mit érzett, amikor tudatára ébredt a nagybátyja szerepére, jobbá tette volna a könyvet.

 

Címkék: olvasónapló