Ma ismét megnéztük az őzikéket a kutyával. Nem tud mit kezdeni a jószágokkal! 😄 Barna is, ugrál is, de nem olyan szőrös, mint ő és nem akarnak vele játszani - szóval megugatta őket. Az őzikék nem nagyon ijedtek meg, nagy barna szemekkel nézték őt, hogy hát te? Micsoda zajos jószág vagy!

Délelőtt németeztem, a pénteki óra anyagának szavait tanultam meg persze szokás szerint duolingóztam is.

A nagyobbik leányzó magának meg az apjának ebédet gyártott - utána takaríthattam csaknem az egész konyhát, mert minden ragadt. 🙁 Félelmetes, hogy a kajáláson kívül nem érdekli igazán semmi. És nem is eszik, hanem zabál méghozzá annyit, hogy az elképesztő. Ok, hogy minden nap valamennyit tornázik (a konditerem, ahova járt, online tart edzéseket, ezekhez szokott csatlakozni minden nap), de azért olyan pocakja van, hogy az elképesztő.

Ma a kicsi úgy jött ki az iskolaépületből, mintha... Az utolsó óra mindig sport. Az összes gyerek vidáman, meg sem izzadva, virgoncan futott kifelé. A miénk meg... A feje vörös volt, inkább vonszolta magát, mint jött és legalább úgy nézett ki, mintha a marathont lefutotta volna. Kétszer. Aztán kiderült, hogy 10 percet kellett megállás nélkül futnia. Tudom, hogy szemét vagyok, de elnevettem magam, hogy 10 perc után így nézel ki? Te ez most nem mondod komolyan. Fel volt háborodva, hogy viccelődök vele. De hát mégis mit tegyek? Azért az nonszensz szerintem, hogy egy 11 éves gyerek 10 perc futás után úgy néz ki, mintha órákat rohangászott volna. Ott voltak élő bizonyítéknak az osztálytársai, akik szinte meg sem izzadtak. Ez is bizonyítja, hogy elképesztő mennyire lusta és nem mozog. 

Így viszont nem kellett meggyőznöm arról, hogy zuhanyozzon le, miután hazaértünk. Ment mint a kisangyal, aztán jegeltük a térdét, mert fájt neki.