A második hét kezdődött a gyerkőcnek a suliban, és a tizenkettedik hét vette kezdetét a lezárásoknak.

A leányzó kevésbé volt lelkes, hogy suliba kell menni. A forgalom határozottan nagyobb volt, de csak autók tekintetében. Gyalogost változatlanul keveset látni és a buszok is változatlanul üresen közlekednek. Nem is értem, miért indítanak ennyi járatot, amikor szó szerint csak a sofőr van a buszon.

A nagyobbik változatlanul online tanul. Hát nem töri össze magát. Ha végez, felvonul a szobájába és órákon keresztül online boltokban keresgél vagy idióta videókat néz. Én már nem szólok ezért. Mindenesetre néhányszor annyira látványosan unatkozik, hogy nézni is rossz.

Apuka befejezte a kisebbik gyerek szobájának a festését. Ismét egy szoba, ami beszürkült. Nem nagyon szürke, de a szürke újabb árnyalata került be a házba. Kapott a gyerek polcokat a falra, a könyvespolcát meg ki akarták dobni. Mondtam, hogy ha lehet, akkor én kérném. Nagyobb, mint az enyém és mivel a könyveim elég szűkösen férnek el, gondoltam, jól fog jönni a dolog. Szóval apukával felcipeltük hozzám. Az én régim meg ment ki a "mancave"-be (ez egy kis házikó a kert végében, ahol apuka barkácsol meg a szerszámait tartja), hogy a festékeket ezen tartsa. Mindjárt be is laktam az új szerzeményemet. A jó hír: van még helyem új könyveknek! 😄