Mivel nagyon tetszett az első kötet (Child 44), így alig vártam, hogy folytathassam a történetet. Sajnos nagyot csalódtam. 

A történet eléggé kusza volt és sok minden teljesen érthetetlen volt a számomra. Az első, aminél csak pislogtam, amikor a főszereplő bekerül egy munkatáborba, hogy megkeressen és megszöktessen onnan egy rabot. Értem én, hogy akkor már felbomlóban volt a szigorú sztálinista táborrendszer, de akkor is eléggé hihetetlennek tűnik az egész. Nem beszélve arról, hogy a miértje meglehetősen zavaros volt. 

Aztán amikor áthelyeződött a történet Magyarországra, az 56-os forradalomra - na, ezzel aztán végképp nem tudtam mit kezdeni. Nem tudom, hogy azért, mert nem tudtam elvonatkoztatni azoktól a tényektől, amiket a forradalommal kapcsolatosan tudok, vagy csupán hihetetlen volt számomra, hogy az orosz karakterek ide csöppentek. Mindenesetre számomra az indokok és magyarázatok eléggé kaotikusak és logikátlanok voltak. 

A szereplőkkel is több bajom volt. Az előző kötet végére a főszereplő kezdett valamiféle emberi érzéseket mutatni, de itt megint robottá vált. Nem éreztem azt, hogy ő tényleg szívből akart volna valamit, inkább kötelességként láttam minden tettét. Az örökbefogadott lányok közül az idősebbik karaktere nagyon jól volt megírva egy bizonyos pontig, ott viszont teljesen hiteltelenné vált számomra. Sokszor teljesen zavaros volt, hogy mit miért tett. 

A sorozatnak van egy harmadik kötete is - hát most nem tudom, hogy el akarom-e olvasni egyáltalán.