Patricia Gibney: The Missing Ones

Megmondom őszintén, hogy az első néhány fejezetnél gondolkoztam azon, hogy leteszem a könyvet, mert nagyon, de nagyon nem volt szimpatikus a főszereplő. Becsületből folytattam, mert van egy olyan elvem, hogyha elkezdek egy könyvet, akkor azt befejezem még akkor is, ha nagyon utálom.

És milyen jól tettem, hogy folytattam! A történet nagyon jól felépített volt, és ugyan krimi és természetesen gyilkosság körül folytak az események, de azért a háttértörténet sem volt elhanyagolható. Nevezetesen, hogy egy egyházi intézményben milyen rémséges dolgokat műveltek a hit nevében. Igen, ez a könyv fikció, de azért olvastam már néhány cikket arról, hogy Írországban a házasságon kívül született gyerekekkel miket műveltek az árvaházakban. 

De visszatérve a könyvre. Egy idő után egyszerűen letehetetlen volt és ugyan kicsit sablonosan több gyanúsított is felmerült, míg végül a könyv közepe felé azért már lehetett tudni, hogy ki is a tényleges elkövető, ennek ellenére voltak még kisebb csavarok, amik érdekesebbé és fordulatosabbá tették a cselekményt.

Azt nem mondom, hogy megszerettem a főhősnőt, de a végére már kevésbé volt unszimpatikus. Azt pedig el kell ismerni, hogy nagyszerű nyomozást folytatott. Így aztán már be is szereztem a sorozat következő köteteit, hiszen ez volt az első rész. 

Címkék: olvasónapló