Valami jó hír! Megnyitották a parkolót, ahova szoktam járni a kutyával sétálni. Úgy meglepődtem, hogy nyitva van a parkoló, hogy továbbhajtottam a kocsival és vissza kellett tolatnom. Ennek tényleg nagyon örülök, mert eddig mindig az út mellett hagytam a kocsit. Nem lógott rá az útra, nem volt senkinek útban, de hát ugye mindig vannak idióták, és mindig attól féltem, hogy valaki meghúzza. (Ennek örömére megnéztem, hogy a másik kedvenc sétahelyem parkolóját vajon megnyitották-e - hát azt sajnos nem.🙁) 

Ma két sétálóval is összefutottam. Az egyikkel egyszer már találkoztam, ő futni jár ide a kutyájával. Jó angol módjára mindjárt az időjárásról kezdtünk beszélni. Kiderült, hogy ő is fázott múlt héten! Mi több, ő kesztyűt is vett! Lehet, hogy nem is igazi angol volt... A másik jóemberrel rendszeresen össze szoktam futni, egy mindig mosolygós fazon két kutyával. Vele is váltottunk néhány szót, persze tisztes távolságban, aztán mindenki ment a maga dolgára.

Az idő isteni, még este is 22 fok volt odakint.