Nagyon lassan haladtam vele. Nem csak azért, mert a szöveg eléggé száraz, hanem maga a téma is olyan volt, amin sokszor elgondolkoztam napokig.

A könyv annak a pszichológusnak a feljegyzései, aki megvizsgálta, illetve a tárgyalás folyamán folyamatosan szemmel tartotta a vádlottakat. Magáról a tárgyalásokról nem sokat ír, csak néhány sort és azt is csak azért teszi, hogy utána jobban érthetővé váljon, hogyan éreztek, gondolkodtak, viselkedtek a vádlottak. 

Napi szinten beszélgetett mindegyikükkel. Hogy érzik magukat, mi a véleményük az eseményekről, a bemutatott bizonyítékokról. Elég profin kezelte a helyzeteket, meglehetősen semleges tudott maradni, ami szerintem elengedhetetlen volt a munkája során, de azért voltak olyan alkalmak, amikor kifakadt, mert ledöbbentette a tárgyaláson látottak, hallottak, és ahogy elbagatelizálták mindezt a főbűnösök.

Gyakorlatilag az összes vádlott ezt tette. Nem egy, még akkor is tagadta, hogy része volt ennek az egész borzalomnak, amikor bemutatták bizonyítékként az általa aláírt parancsot, ami adott esetben elrendelte a kivégzéseket, deportálásokat stb. Döbbenetes volt olvasni, ahogy próbálták Hitlerre, Himmlerre vagy éppen egy másik vádlottra terhelni a felelősséget. Ha az ember nem tudná, mit tettek, akkor úgy tűnne, mintha olyan ártatlanok lennének, mint a ma született bárány. 

Néha az volt az érzésem, hogy annyira féltek a haláltól, hogy bármit megtettek volna annak elkerülésére. Mi több, néhányan meg voltak győződve arról, hogy megússzák az egészet és sokként érte őket az ítélet. Szerintem Göring is hitt abban, hogy életfogytiglant kap. Az ítélet meghozatala után teljesen ledöbbent és ezek után lett öngyilkos.

Persze voltak olyanok is, akik valamilyen szinten vállalták a felelősséget. Frank (Lengyelország kormányzója) nem tagadott semmit, mi több önként átadta a naplóját a bíróságnak. Minden tettéért felelősséget vállalt és cinikusan figyelte, ahogy a többiek mindent megpróbálnak azért, hogy szabaduljanak. Ő nemcsak hogy felelősséget vállalt a tetteiért, de elhittem neki, hogy valahol megbánta. Beismerte, hogy a felesége a kinevezése elején figyelmeztette, hogy nem kellene elvállalnia ezt a posztot, de nem hallgatott rá. 

A másik vádlott, aki látványosan beismerte a bűnösségét, Speer volt. Annyira próbálta tisztára mosni magát, hogy még azzal is előállt, hogy tervezte Hitler meggyilkolását (ez persze csak mese volt). Mivel olvastam a börtönnaplóját (lásd 2023. március 7-i poszt), pontosan tudom, hogy a részéről ez az egész csak színjáték volt. Szerintem ő nem bánt meg semmit, a látványos bűnbánó magatartásával csak az irháját akarta menteni.