Csupa egekig magasztaló kritikát olvastam a könyvről, a történet is érdekesnek tűnt, szóval belevágtam. Háááát... Nem mondom, hogy rossz volt, de azért a rengeteg  öt csillagos véleménnyel nem tudok egyet érteni.

A történet érdekesen van felépítve, mert több idősíkon, különböző emberek életébe nyerünk bepillantást, mi több, ezen külön utak néha összefonódnak. Az egyes váltások nagyon jók és csak fokozzák a hangulatok, de egy-két helyen mégis zavartak. Voltak zseniális csavarok a történetben, amik tényleg megleptek. Az egyes karakterek jók voltak, de igazából egyikük sem ragadott meg úgy igazán.

Talán ezért is van, hogy nekem elmaradt az igazán nagy hűha élmény. A főszereplő kicsit céltalannak tűnt - olyan volt, mintha az öregek történetein keresztül élne, és a saját életében meg csak úgy vegetálna. Kicsit unta is a saját életét, de nem igazán tett semmit, hogy ezen változtasson.

A nagymamával nem igazán tudtam mit kezdeni. Valahol érzéketlen, valahol kicsinyes és számomra megint egy olyan bosszúállás, amit nem igazán tudok elképzelni. Igen, mindenkiben benne van időnként a gyilkos indulat. Mert valaki ezt, vagy azt mondta, tette ellenünk, vérig sértett, aztán fogadkozunk, hogy ilyen-olyan bosszút állunk és még azt is el tudom képzelni, hogy valamilyen módon megtesszük. De egy bizonyos pontig. Az, hogy valaki azt mondja indulatból, hogy "Megöllek!", nem azt jelenti, hogy megrongáljuk egy kocsi fékberendezését, vagy egyéb hasonló dolgok. És persze lehet azt mondani, hogy ez csak egy kitalált történet, de ettől függetlenül nem tudok vele mit kezdeni. Egy teljesen hétköznapi, vidéki kis falucskában élő háziasszonytól nem tudom elfogadni ezt a tettet. Ha a kötet egy maffiózó családról szólt volna, ott nem lett volna gondom vele, de itt hiteltelenné vált a szereplő.