Tetszett, de néha az volt az érzésem, mintha csak egy jegyzetet olvasnék. Néhány helyen remek gondolatokat fogalmazott meg a pszichológusnő, de nem egyszer hiányérzetem támadt. 

A fejezetek egy-egy olyan témakört jártak körbe, ahol az embernek lehetnek elvarratlan szálai, de gyakorlatilag minden fejezet megérne egy-egy külön kötetet. Nem egyszer olyan volt a fejezet, hogy felvetődtek a fontos gondolatok, de valahogy nem lettek igazán mélyen kifejtve. Mire úgy igazából beleéltem magam a gondolatsorba, már vége is volt, jött a következő fejezet. 

Értem persze, hogy nem lehet egy könyvbe mindent belezsúfolni, de talán a kevesebb téma több lett volna. Akkor azokat tényleg át lehetett volna töviről hegyire rágni. Ráadásul akkor nem csak a problémák kerülhettek volna felvázolásra, hanem talán több megoldás javaslatot is kapott volna a T. Olvasó. Tanácsok persze szerepeltek, miszerint a legjobb, ha az ember megbeszéli a problémákat, és tényleg ez lenne az ideális. De mi van olyankor, ha a másik féllel nem lehet kommunikálni? Jó lett volna ilyen ügyekben is néhány hasznos tippet kapni.