A szombat meglehetősen szomorkásan indult, de aztán kisütött a nap és a vasárnap is csodaszép napos volt. A nagyobbik leányzó vasárnap megtanult füvet vágni - utólag bevallotta, hogy még mindig fél a fűnyírótól. Tényleg nagy és hangos jószág (benzinmotoros), de hát hogy félni kellene tőle... Nem mellékesen valaki mindig füvet nyír a környéken. Szinte minden nap hallani a fűnyíró berregését. Csak azt tudnám, hogy mi a bánatot vágnak, amikor nem is emlékszem, mikor volt utoljára olyan rendes, valamirevaló eső és szerintem már kínjában a fű visszafelé nő.

Egyébként semmi más, említésre való esemény nem történt. A család persze megint nem ment el sétálni - szerintem nem is fognak soha. Én pihentem, olvastam, aludtam. Rám fért, mert azért rendesen elfáradok a hét során.