2020. április 22., szerda
Meg sem kíséreltem levinni a gépemet, mert nem akartam megint agyvérzést kapni, hogy nem tudok semmit sem csinálni vele. Helyette inkább kiültem a kertbe és olvastam a napon. Csodaszép idő volt, bár a szél lehűtötte a levegőt. Viszont végre lehet szárítani a ruhákat kint, ami sokkal gyorsabb. Kiraktam és a szél miatt kb. 2 óra múlva már szedhettem is össze őket.
A nagyobbik gyerkőc elújságolta, hogy megkapta az órarendjét, amely szerint naponta összesen csak 3 órája lesz. Szerintem kicsit el van tévedve a gyerkőc, mert lehet, hogy három tantárgyat osztottak be neki egy napra, de kizártnak tartom, hogy 3 óra alatt végezne mindennel. A kicsinek is van olyan, hogy egy, másfél órát szöszöl egy-egy feladattal. OK, hogy ő sokkal lassabb, dehát akkor is. Mondjuk a nagyobbik legnagyobb problémája az, hogy feladatul kapta, hogy vezessen egy karanténnaplót. Mit csinál, hogy érzi magát stb. Hát komoly gondjai vannak, hogy mit fog írni. Mondjuk el is hiszem, hiszen ha nem tanul, akkor gyakorlatilag semmit nem csinál. Pontosabban van egy online játék, azzal szöszölnek időnként a kicsivel. Szerintem rém primitív, de már rég feladtam, hogy megváltoztassam őket ezen a téren (is). Ráadásul egy idő után iszonyatosan összevesznek, mert a kisebbik nem azt csinálja, amit a nagyobb mondd neki, vagy csak egyszerűen elbénázza a dolgot és ezért veszítenek. Na, akkor jön a kiabálás, hogy ki mennyire béna és aztán mind a kettő bevágja a durcát és nem szólnak egymáshoz. Persze, ha javaslok valamit, hogy csináljunk ezt vagy azt, akkor mindjárt jönnek a kifogások, hogy az "unalmas", és inkább csak látványosan kínlódnak.
