A kutya az éjszaka háromszor ugatott, hogy ki akar menni. Mint kiderült, a szülők nem hallották, így a nagyobbik lány engedte ki őt. Ha tudtam volna...! Igazából elindultam egyszer, hogy kiengedjem, de mivel hallottam, hogy valaki megtette helyettem, visszamásztam az ágyba aludni. Mit ne mondjak, se ő, se én nem voltunk reggel a helyzet magaslatán. Ráadásul fájt a pocakja, így aztán megvolt az indok, hogy semmit ne csináljon. Mártír képpel vonszolta magát a lakásban. Annyit elértem, hogy dél körül felöltözött legalább, de utána is visszafeküdt. Annyira "rosszul" volt, hogy még könyvet is olvasott!!! Nem is emlékszem, mikor láttam utoljára könyvet a kezében...

A kicsi délelőttös volt, de apuka ment el érte, merthogy úgyis ment a konditerembe. Reggel rendesen panaszkodott a kiscsaj, merthogy a nagy autót még előző nap apuka visszavitte (most járt le ugye a lízing). Szóval a kicsivel mentünk és hát minden baja volt a kiscsajszinak, hogy kicsi, hogy büdös (tényleg nagyon öreg szaga van!) és szegény kutya. Hát tény, hogy a kutya csak összehajtogatva tudja berakni magát a csomagtartóba, de azért annyira nem vészes a helyzet.

Ahhoz képest, hogy apuka azt mondta, ma mindenképpen vesz egy autót - semmi.

Kutyáról jut eszembe, valami nem stimmelt vele. Nem evett, de folyton kikéredzkedett, szóval apuka végül este elvitte az állatorvoshoz. Kiderült, hogy hasmenése van a kutyának és hát az izületei sem teljesen száz százalékosak. Hiába, öregszik a jószág! Most valami pasztát kell adni neki minden étkezésnél és ha azzal végzett, akkor elméletileg elmúlik a hasmenése és el lehet kezdeni szedni a tablettákat az izületeire. Egyébként teljesen rendben van.