Be kell vallanom, hogy csak becsületből olvastam végig a könyvet, pedig a történet nem volt annyira rossz. Egy sorozatgyilkos ügyében folyt a nyomozás. Természetesen volt több gyanúsnak hitt figura, néhány mellékszál, hogy megkeverje az olvasót - szóval minden adott volt ahhoz, hogy egy jó krimi legyen belőle. Néhány alkalommal zseniálisan szerkesztette az író a cselekményeket. 

De a nyelvezete iszony volt. Mérhetetlenül közönséges hangnemet ütött meg a szerző és nagy többségében teljesen alaptalanul. Kifejezetten zavaró volt ez az alpári stílus. Ráadásul a szereplők is hiteltelenek voltak. Nem volt igazi karakterük, néha olyan volt, mintha rosszul játszó színészeket láttam volna magam előtt, akik ki-kiestek a szerepükből. Néha csak lestem ki a fejemből, hogy ezt most miért is mondta/csinálta? 

A végére tartogatott fordulat zseniális lett volna, ha ekkor már nem hatalmasodott volna el rajtam az az érzés, hogy csak már legyen végre vége, mert minél előbb meg akartam szabadulni ettől az ízléstelen hangnemtől. Ráadásul, amikor kiderült, hogy ki a gyilkos, akkor csak pislogtam - na, nem a meglepetéstől, hanem az indokoktól, hogy miért is gyilkolt. Több sebből is vérzett az egész összetákolt magyarázat. Egy kicsit olyan érzésem volt, hogy az író nagyon meg akarta lepni a T. Olvasót, mert semmi nem utalt arra, hogy ez az illető az elkövető, csak éppen nem támasztotta alá elegendő és nyomós okokkal a tettét. 

Történik egy másik gyilkosság is, amit nem a sorozatgyilkos követ el. Ennek nem láttam semmi értelmét.  Teljesen logikátlan volt, hogy ki és miért ölte meg az illetőt, arról nem is beszélve, hogy napokig nem fedezték fel a gyilkosságot. 

Az egyik főszereplő epilógusként hozzácsatolt vallomása, ami előrevetíti a következő kötet tartalmát - nem tudtam vele mit kezdeni. Kicsit összecsapott volt, az érdeklődést és a kíváncsiságot akarta felkelteni, de gyakorlatilag nekem teljesen hiteltelenné tette a karaktert.