Rég találkoztam ennyire rosszul szerkesztett könyvvel. Az volt az érzésem, mintha egy könyvből valaki kitépett volna egy fejezetet, mert se előzmények, se befejezés, csak lógott az egész a levegőben.

Pedig maga a történet nagyon érdekes. Egy angol hadifoglyot Drezdába szállítottak nem sokkal a végzetes légitámadás előtt, így aztán tanúja volt a borzalomnak. Részletesen leírta a négy végzetes bombázást, majd azt követően a romok alatt rekedtek mentését. Ott egy idő után nem számított, hogy ki volt hadifogoly, ki nem, túlélők után kutattak. Maga a történetmesélő is több pince, óvóhely kiásásában segédkezett - mindössze egyetlen egyszer sikerült túlélőket találniuk, és ennek ugyanúgy örült, mint a városlakók. Őt magát is elborzasztotta az a kegyetlen pusztítás, amit az angol légierő okozott. Nem katonákat, gyárakat céloztak meg, hanem a történelmi belvárost, amely a gyújtóbombák ledobása után azonnal lángba borult. Ezt még három másik bombatámadás követte, amelyek gyakorlatilag szinte mindent megsemmisítettek.