Egy nagyon Feldmáros könyv. Néha kicsit talán csapongónak tűnik a gondolatmenete, hogy aztán bedobjon egy olyan mondatot, amelynek a hatása atombombaszerű. És akkor csak ül ott a T. Olvasó leforrázva és néz ki a fejéből, hogy jé... vagy hű meg ha.

Zseniálisak a példák, esetek, amiket a saját tapasztalataiból oszt meg. Annyira emberiek, hogy a fennkölt filozófiai/pszichológiai eszmefuttatást mindjárt lefordítja teljesen hétköznapi, mindennapi nyelvre. 

A másik, ami nagyon tetszik egy-egy Feldmár könyvben, hogy rávilágít arra, hogy semmi nem szimplán fekete vagy fehér, mi több egy egyszerű kijelentésnek is annyiféle nézete van. Soha nem gondoltam volna például, hogy egy menekülés is lehet ellenállás. Pedig teljesen logikusan vezeti le: ha ellenállsz valaminek, amibe bele is hallhatsz, az hülyeség, ilyenkor a menekülés az ellenállás, mert félted, óvod az életedet. Hát nem logikus?