A sorozat - ha jól számoltam? - nyolcadik kötete. Nem mondom, hogy rossz volt, de azért én többet vártam az írónőtől, ez most valahogy - a korábbi részekhez viszonyítva - eléggé sablonosra sikeredett. Jó krimi kiszámítható fordulatokkal. A végére ugyan tartogatott az író egy csavart, de ez nem volt egy olyan eget rengető.

Ahogy ez előző részekben, itt is volt egy múltban játszódó történet. Korábban ezek érdekesek és izgalmasok voltak, ez a mostani nem fogott meg. Majdhogynem unalmas volt. Ráadásul az előző kötetekben sokkal nagyobb hatása volt a régi eseményeknek a jelenkoriakra, mint ebben. Itt inkább egy család, pontosabban három generáció hölgy tagjának a szerencsétlen történetével ismerkedhetett meg a T. Olvasó. A legkevesebb információt a dédmamáról tudtunk meg - hogy őszinte legyek, engem az ő története jobban érdekelt volna, mint a következő generációké. A nagymama - hááát... Néha kifejezetten bosszantott az ostobasága és valahogy az egész karakter nagyon idegesítő volt. A lánya talán egy fokkal jobb volt, de megint egy eléggé szürkére sikeredett karakter. Az ő lánya - nos, ő az egyik főszereplője a jelenkor eseményeinek és voltak pillanatok, amikor kedveltem őt, de összességében ő sem volt egy olyan igazán ütős szereplő.

A sorozat állandó szereplő hozták a megszokott formájukat. A korábbi részekhez hasonlóan, ebben is megtudhattunk egy kicsit többet az egyikük múltjáról és magánéletéről. Ezáltal ez a figura sokkal szimpatikusabbá vált, bár változatlanul nem tartozik a kedvenceim közé.